Ne bánts,
ne adj kezembe köveket
a szíved helyett,
ne vedd el, amit adtál,
s szavak helyére
ne küldj némaságot.
Fázom.
Létem üregeibe
a szemed színét ültetem,
kezem ráncaiból
hozzád fonok utat,
amit még nem mutat
belőlem a szó...
az is én vagyok.
A gyarló.
Ne bánts.
Ne ölj meg
hosszú csendjeiddel,
utána rám kiáltva!
Vagy taposd halálra
alkonyom virágait,
amiket neked ültettem el!
Senki sem felel.
Az óra éjfél felé jár.
A fekete csendben
valahol
felsír egy sirály...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése