Ady Endre - Valami még készül

Ha szívem bomlott, bús malom
S várok rémes pozdorja-sorsra:
Jön hirtelen egy nyugalom.

Ha így szólok: már mehetek,
Nem jöhet már új, sem jó, sem rossz,
Ütő vágy éri szivemet.

Az élet már adott sokat,
Bódítót, furcsát és keservest,
De még valamit tartogat.

Csernák Endre - Szerelem

Mentem. Céltalanul.
És Tehozzád vitt az út.
Zöld volt a fák délutáni álma
és fehér a ruhád.
Halvány és csendes voltál,
nem akartam tőled egy őrült éjszakát
kézen fogva mentünk
a néptelen utcán
és mosolyogtam lefekvés előtt.
Éreztem, valami kigyúlt bennem,
valami távolit láttam a szemedben:
néma bánat? Vagy lappangó szenvedély,
nem kérdeztem, de érdekelni kezdtél.

Oláh András - ki válaszol

ki válaszol ha hallgatok
ki ért meg jobban a többinél
véled is csak magam vagyok
bajunkról bágyadt múlt ítél

szívemben elpusztult a hős
minden álmom bizonytalan
a szó mérge régi ismerős
– beléhaltak már annyian

Túrmezei Erzsébet - Hiszek a szeretetben

Fehér szobánkban napsugarak járnak.
Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.
Szívemben boldog, halk dallamok kelnek:
Hiszek a szeretetben.

Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserű "nem"-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.

Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,
Hiszek, ha ád és hogyha "nem"-mel éget.
Nem ismerek mélységesebb mélységet.
Hiszek a szeretetben.

Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
Szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdessék:
Hiszek a szeretetben.

Csurai Zsófia - tisztán

úgy mondják keleten
aki egyszer
olyan magasra tornyosodik
mint te bennem
az egyszerűre tisztul
mint a kék.

(több vagy a mindennél)

Bagi László - Körülölel...

Körülölel a Csend,
S csak Te beszélsz
Hozzám,
Amint épül a Rend,
És a szívemben élsz.
Oltár
Emelkedik, melynél
Hűséggel fogom
Kezed,
Mindenem lettél
Új Létem, Otthonom.
Szeret
A lelkem és akarom
Érezni, hogy karom
Ölel,
Szívem kéri szerelmed,
És látja, hogy a Te szíved
Jön el...

Őri István - Csillagösvény

Te gyakran jársz fönt,
az Ösvényen, a csillagok között
s ugye tudod: az űr nem sötét,
mert ha egy csillag kinyitja szemét,
s rád kacsint kedvesen,
és fényt szór szerteszét,
tündérfény vonja be az eget,
s e ragyogásban szép szemed
int a végtelennek,
a fagyos űrnek,
a félelemnek,
s a többi csillagnak,
hogy ragyogjanak,
mert te jössz
készüljenek,
utadra fény-port hintsenek,
hogy lépteid ragyogjanak,
s az árnyak messze fussanak
előled...
mert te jó vagy
s jók néha félnek,
néha bátrak,
néha kevélyek,
mert azt hiszik,
a világ is jó,
mint ők...
te jó vagy
és hiszel,
szeretsz,
emlékezel,
s közben mész az utadon,
a csillagok között,
mint egy álom-tündér,
ki Fénybe öltözött.

Jószay Magdolna - Melletted

Melletted arcom megszínesül,
melletted szemem élénkebben csillan,
melletted szívem hangosabban dobban,
s a világ fényeket szül.

Melletted nem érint a sok rossz,
melletted a "most" mindennél fontosabb,
melletted más szív nem lehet igazabb,
mert lelkemmel bánni tudsz.

Ábel Andrea - Pillanat

Most még ne, most még maradj,
Annyira röpke, múló a pillanat,
Nem adhatom, hisz csak ennyi,
Mi világomból megmaradt.

Semmitmondó szavakkal próbáltam
Kimondani, mit nem lehet,
Hát így kell életben maradni,
S takargatni egy fél szívet.

Álmodok egy szebb életet,
De ébrednem kell, perzsel a nap,
Emlék-töredékek sárguló lapjain,
Érintésed megőrzi a pillanat.

Áprily Lajos - Köszönet a napsugárnak

Tavaszodik. Holt tavaszok
fáradt szívembe visszajárnak.
S fáradtan is köszönni kell,
köszönni kell a napsugárnak.

Köszönöm, hogy hervadva is
tavaszi halk mámorba estem.
Köszönöm, hogy új fény ragyog
a főtéri aranykereszten.

Köszönöm, hogy kisgyermekek
mezítláb malomkerekeznek.
Ásott tövű vén almafák
fiatalos kedvvel rügyeznek.

Köszönöm a szél jóízét,
aromáját a barka-szagnak.
Köszönöm, hogy hegyoldalon
ibolyászó lányok kacagnak.

Köszönöm, hogy napos gyepen
fehér fénnyel vakít a vászon.
Köszönöm, hogy friss fák alatt
szelíd szívvel megint halászom.

Habos felhők fejem felett
vitorlásan feszülve szállnak.
Üzekedő játékait
köszönöm életnek, halálnak.

Bodnár Éva - Magányosan

Tavasz van -
mondanád,
de hó szitál...
Jó kedved odalett.
S hogy elmerengj
a táj felett:
kedved sincs már.
Sietve mész,
s ha hazaérsz,
melegségre vágysz.
Jó lenne most egy ölelés,
egy csésze forró tea...
De üres a szoba.
Nem vár senki.
Az illatos ital sem
tud már érdekelni.
Komor valósággá válik
egy régi álom szőtte kép.
S ez épp elég,
hogy elmerengj
a táj felett,
mely tavaszból
télbe fordult.
És észre sem veszed:
Könnyed kicsordult...

Szabó Lőrinc - Nefelejcs

A virágokból először a kék
nefelejcs tetszett: azt a szép nevét
külön is megszerettem, hogy olyan
beszélgetős és hogy értelme van:
szinte rászól az emberre vele,
úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye,
ha kéri?), hogy: ne felejts! Többnyire
jól hallottam, egész világosan,
égszin hangját, néha meg én magam
sugtam, vagy nem is sugtam, csak olyan
nagyon vártam már, hogy tán a szivem
szólt helyette vagy éppen a fülem:
ilyenkor nem tudtam, képzelem-e
vagy tényleg csalok, neki, a neve
mondásával?... De még ha csalok is,
nyugtattam meg magamat, az a kis
segítség semmi, hisz úgy szeretem;
s dehogy felejtem, nem én, sohasem!

Szabolcsi Zsóka - Találj rám

Elbújok , hogy
megkereshess,
elmegyek, hogy
visszahívhass,
lánggal égnék,
hogy szerethess,
lezuhannék,
hogy elkaphass.
Elhallgatok ,
hogy szólj hozzám,
s megszólalok:
találj reám.

Csata Ernő - Tavasz

  

harmatba roskad
hűvösen ránk lehel
dereng a hajnal
zubogó fény ölel
virágos szoknyája alá
pajkosan nyúl a szél
millió szirom közt
szerelem kél
hajnalok között
még fázik az éj
bóbita felhőben
fodroz a kéj
ködösen ébred
rügybe szökken
a zsenge táj
virulva szeppen
arcunkhoz simul
illata bódít
lenge csókjával
ismét meghódít

Babits Mihály - Hegyi szeretők idillje

Mikor az alkony szelleme a délutánra száll
titkosan mint távol zene:
a hegyi szeretők szeme
a tájon szerte jár,
minthogyha végiglengene halk szárnyon négy madár.

A föld most már az Istené, a nap lanyhán üget,
mint ló az istálló felé.
A fény lármája és a méh
dongása is süket.
Zöld dombok tárják ég felé prémes mezőjüket.

Dvorák Etela - S én egy esőcseppben

S én
egy ibolyakék esőcseppben ott leszek.
Nem kell, hogy várj reám.
Csak csendben figyelj.
Megmosdatlak szépen,
lehűtöm lángoló véredet.
Pilláid közt bújó álmod megkeresem.
Szádra vadcseresznye ízt lehelek.
Sóhajok közt gurulok nyakadon,
válladon, hátadon, melleden,
az egész testeden,
mert vagy nekem!

Boda Magdolna - (azt mondtad)

  

Azt mondtad
csak egy szűk csiga-
lépcső vezet föl,
de nem mondtad hová,
és azt se, hogy
minden lépés után
kihull az a lépcsőfok,
amiről elléptem,
nem mondtad,
hogy a visszaút
nincs is.

Baranyi Ferenc - Kék madár - zöld fák

A mesebeli madarat
elfogjuk olykor, hogy utána
úgy dönthessünk: legyen szabad.
S szorosan az ablakhoz állva
eresztjük el a messzi ég
felé, mely húzza ismerősen -
s akkor a madár színe kék.
Csak akkor. Mindig eltűnőben.
Nincs más, csak ez a pillanat,
mely tollait kékkel befújja,
hiszen pihéin átszalad
a sugárzó mennybolt azúrja
és hiteti, hogy élni szép:
van Kék Madár, mely visszaszállhat!
S engedek én is kicsikét
az illúzió igazának,
hisz ez a szárnyalás visz el
a boldogsághoz, mert iránya
cikcakkos, tört íveivel
ráröpteti szemünk a fákra,
s meglátjuk végre a csodát,
mit addig is kínált az ablak:
zöldellnek, zöldellnek a fák!

Jobbágy Károly - Tanítás

Aki szeret,
annak
varrd fel a szakadt gombját,
mert könnyen
meglehet,
hogy felvarrja más.

Aki szeret,
annak
hallgasd meg baját, gondját,
mert könnyen
meglehet,
hogy meghallgatja más.

Aki szeret,
azzal
sose légy morc, goromba,
mert könnyen
meglehet,
hogy rámosolyog más.

Aki szeret,
szeresd!
s öleld meg naponta!
mert könnyen
meglehet,
hogy megöleli más.
És akkor
- hidd el! -
nem ő a hibás.

Ábrányi Emil - A rózsa csügged.

A rózsa csügged, halványan lehull,
Ha nyári éjek üde harmata
Meg nem szépíti sáppadó szinét.
Könnyek táplálják a szerelmet is,
De édes könnyek lassú permetegje,
Minőt boldogság - túláradva - sír!
Ó kedvesem! Szemed derült egéből
Ne harmatozzék más könyű soha!

Virágh László - Este

Este,
mikor árny borul az égi tüzekre,
látom,
hogyan születik meg az álom,
amely majd éjszaka
pilláid alá bújva elvarázsol.

Sugárkévék, gomolyok, koszorúk
égő színei elenyésznek
a szürke, barna és a kék
mélységeiben,
míg végül mindent
elnyel a sötét,
és csak a benső,
az egyetlen
fény világol.

Szabolcsi Zsóka - Lennél-e...?

Lennél-e kedvemért felhő, kapkodó szél?
Lennél-e kedvemért széllel szálló levél?
Lennél-e értem pitypangbóbita,
ha én lennék az ősz hűvös sóhaja?

Ha Te lennél a tél hideg lehelete,
lennék kedvedért hullongó hópihe.
Lennék kedvedért hófúvás vihara,
vagy lennék miattad csipkés zúzmara.

Sárhelyi Erika - Csillagok és szivárványok

Minden nap kihuny egy fénylő csillag,
S minden nap megszületik egy másik.
A hó ellepi a fázó földet,
mi jövőre újra kivirágzik.

Nézd, mint hullik a fáradt, sárga lomb,
Lábad alatt hever az elmúlt nyár,
Ma eső mossa őszbe fúlt szíved,
De mélyén ragyogó kikelet jár.

A fönt és a lent néha túl közel,
Olykor összecsapnak az elemek,
Ám a legádázabb vihar sokszor
A legfénylőbb szivárványt szüli meg.

Székfi Dóra - Szeretlek

B onyolút ez nem kétség
O rvos nincs rá, nagy vétség!
C sak Te gyógyíthatsz meg!
S zeretlek örökké Téged
Á tkozom a perceket!
S zenvedek Nélküled!
S zeretlek, bár őrültség!
M inden percben ezt hallom
E züst csillám álmomon,
G ondolj rám, ha hiányzom! ! ! ! 

Kazinczy Ferenc - Az ő képe

Midőn a hajnal elveri álmomat,
S a fény orozva lebben rejtekembe,
Imádott kedves kép! te tűnsz szemembe,
S ah, gyúladni érzem régi lángomat.

Ez ő! ez ő! kiáltom, s csókomat
A képnek hányom részegült hevembe.
Így szólott, így járt, így mozgott, ölembe
Így sűlyede elfogván jobbomat.

S most ezzel folynak, mint egykor vele,
A titkos, édes, boldog suttogások,
Vád, harc, megbánás, új meg új alkuvások.

S midőn ezt űzöm, mint egykor vele,
Kél a nap, s bélő a zsalu-nyíláson,
S sugárival körűle glóriát von.

Jószay Magdolna - Április

Szürke fellegeket terelget a szél,
még csupán a naptár ír áprilist,
ám csak bennünket tréfál meg a tél,
a természet illata árasztja a frisst.

Bomladozó rügyek rejtik a tavaszt,
hó alól merészkedik a tulipán,
a tél fájón ragaszkodna még, és halaszt
napokat, heteket, de végzete, lám

utoléri lassan. Már csordul az eresz
s cikázva érkeztek az első fecskék,
a kabátoknak is gyorsan melegük lesz,
hiszen ott fenn már tavaszt sóhajt az ég.