térdepelek a hegyen
közel a megnyílt egekhez
s a világ lármája lecsendesül
köröttem és bennem
ott térdepelek a hegyen
egyedül árnyékomhoz szegezve
s nézem az Istent
és az Isten is néz engem
pásztorbotjára dőlve
hang nélkül beszélgetünk
a szeretet titkaiba merülünk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése