Karinthy Frigyes - MÉNÉ, TEKEL...

Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt:
Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.

Szívedbevésem és füledberágom:
Rossz volt embernek lenned a világon,

e korban, melynek mérlege hamis,
S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

(...)

Most hát kezem tördelve, sírva kérlek,
Vigyázz, figyelj: készül a tiszta mérleg.

Tedd most szívedbe és füledbe el -
Az értelmét majd megtudod, ha kell.

MÉNÉ TEKEL - ha érted, vagy nem érted,
Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.

Egykor sötétben elmondott dalom,
Mint lángírás, világít a falon.

Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,
De élni fognak, hogyha én nem élek
S lesznek, ha nem leszek.

Lányi Sarolta - Aki nem alszik...

A legszomorúbb muzsika
a mások álmának zenéje,
a legszomorúbb: nyitott szemmel
belebámulni a vak éjbe
álomtalan, gyötrődve, égve.

Jaj annak, aki el nem alszik...
éber búval sorsába bámúl
a néma éjben, társtalan.
Az álmok ajtaja bezárúl,
ő künn marad. Sorsába bámul.

Gáspár András - Vágy

hadd legyek gyermek újra én
gondtalanul játszani tudón
elbújva kuckóm rejtekén
és nevetni szívből gurulón

Szabolcsi Zsóka

Csordogáló csend.
Csak cseppecskék csillannak
csillagtalanul.

Lao-ce - Az út és az erény könyve

67. rész

Nagy az én utam, tudja egész világ,
s nem apad soha:
mert végtelen,
azért nem apad soha.
Hogyha fogyna,
az időben már elfogyott volna.
Három kincsemhez ragaszkodom:
első a szeretet,
második a mérték,
harmadik a tartózkodás
Szeretek, ezért bátor vagyok,
mérték által hatalmas vagyok,
visszavonulok, hát vezető vagyok.
Manapság
szeretet nélkül merészkednek,
mérték nélkül vezérkednek,
tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:
ezért elpusztulnak.
Aki tapintattal vezet hadat,
győzelmet arat;
a szeretettel védekező legyőzhetetlen.
A természet fegyverezi
s a szeretet védelmezi.

(Weöres Sándor fordítása)

Nagy István Attila - Szivárvány nélkül

Úgy látszik, mintha játszanék,
felhőt kergetnék
a tavaszi égbolton,
szivárványt rajzolnék,
mint az óvodások.

De nem játszom,
felhőket sem kergetek,
a szivárvány pedig
eltűnt az égboltról.
Itt vagy nekem te,
egyszer felhőket kergetsz,
szivárványt rajzolsz az arcomra.
De játszani mindig szeretsz.

Bodosi György - Légy önmagad

Légy magad, légy önmagad!
Küldöz a szó, hív a hang.

Légy magad, légy önmagad!
Bátran bontsd ki szárnyadat.

Légy magad, légy önmagad!
Tűzd ki, küzdd ki sorsodat.

Légy magad, légy önmaga!
Se szebb díj, se nagyobb rang.

Légy magad, légy önmagad!
Égj, lobogj, szórj lángokat.

Légy önmagad!

Juhász Gyula

"Az esti felleg néha rózsaszínű
És néha bíbor, majd kék, majd arany,
Fáradt szívemnek vígan hozza hírül:
Az elmúlásnak mily dús titka van."

Tornay András - Nincs rá szó...

...így meg sem próbálom leírni.

Éld át Te is!
Keresed a szavak mögött
A felhők költözésében
A napfény melegében
Cseppben, patakban, folyóban, tengerben, óceánban...
De nem tudod majd elmesélni...
...mert nincs rá szó

Lucian Blaga - Cseppkő

Hallgatás a lelkem -
moccanatlan állva, békén,
mint aszkéta-szikla,
úgy tűnik nekem,
hogy óriási barlang cseppköve vagyok,
s az ég maga a barlangboltozat.
Csipp,
csepp,
csöpp - békesség
és fények csöppje hull rám
szüntelen az égből,
és bennem megkövül.

(Lengyel Ferenc fordítása)

Kerti Károly György - Üzenet

Este összehúzom
A ruhát magamon,
Kezemből kicsúszik már
E maradék nyár.

Jönnek óvatos fagyok,
Csillagszemű hajnalok...

Farkas István: Szótlanul

Légnek hulló harmata,
égnek földre fagyott
könnye mondja el
helyettem, mennyire fáj:

most,

így...

Kormányos Sándor - Elfeledve

Bolyongok szél-tépte fák alatt
megnyugvást,és vigaszt keresve,
a hiányodtól reszketek,míg
befed lassan a szürke este.

Hervadt homályban eső szitál
az őszi alkony már rég halott,
s dermedt szívemre bús ködök
lehelnek zúzmarás ablakot.

Elmúlt a nyár,s az őszi vágy
belehullott a téli csendbe,
csak én maradtam a fák alatt
reszketve, fázva, elfeledve.

Ma minden rosszat felejts el,...

Ma minden rosszat felejts el,
És jókedvűen ünnepelj!
Gondot és bút söpörj félre,
Most a szépet lásd és élvezd!

Bereti Gábor - Didergés vagyunk

A rend üres szívében
szemem riadva széttekint;
reményünk mások kezében, súgom,
s hangom fénnyel, s árnnyal int.
Csupán didergés vagyunk,
vézna, fuldokló, tört szavak,
vérző csillagunk földben ragyog és
elveszünk, ha így marad.

Leleszi Balázs Károly - Csillagok ösvényén

Megérkeztem. A dolgok
csodálatosan egymásba szövődnek.
Fáradt vagyok.
Átölellek, nagyon szeretlek.
Tűzként izzanak karjaid.
Megtanultuk kezünkkel feléleszteni
az őstüzet. Az egyre
nyíltabb mozdulatainktól benyomódik
a kozmosz szövetfelülete.
Térdig gázolunk az áttetsző,
lüktető csillagporban. Tested óv meg
attól, nehogy visszafelé lássam
zuhanni a földet.
Mindegy milyen napszak van,
a tér - itt is, ott is nem lakatlan.

Hatos Márta - Egy szó

Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
Meg akarom fogni a kezed!
A kezedet, mely két kezem fészkében
Vágytól aléltan meg-megremegett.

Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
A szemed még nézni akarom!
A szemedet, mely - alig hogy megláttam -
Égő napom lett, fénylő csillagom.

Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
Hagyjon itt még egy búcsúszót a szád,
Egy szót, melyet ha elmentél, a lelkem
Vak csöndjében majd visszhangoz tovább.

Ne menj el így! Fordulj még egyszer vissza!
Egy szó engem is kínoz, fojtogat!
Valamit én is mondani szeretnék!
Valamit még… bár lehet, nem sokat.

Nem baj, hogy köztünk nagyra nőtt az árnyék,
A bánat bennem szebb, mint az öröm…
Ezt a szenvedélyes, télen nyílt szerelmet
Köszönöm neked… én is köszönöm.

Kun Magdolna - Szívből szeretni....

Szél lennék, nyári szél, mely arcod simogatja.
És fodrozódó tenger hullámokat vetve,
Hogy hűsítő habjaimmal érinthessem tested,
Lágyan ringatózva, míg le nem száll az este.

Fa lennék szép szál, fa, szélesre tárt lombbal,
Melyen a susogó levelek földig hajolnának.
S mikor megpihennél a sárgult lombok alatt,
Eldúdolnám vágyszerelmem szíved dallamának.

Nap lennék, fényes nap szivárványon ringó,
Melynek gyémánt fonákja szemeiden csillan
És hajad ezüstös szálaiba illatomat ontja,
Mitől képzeleted ereje lepkeszárnyon illan.

Hold lennék ezüstös, csillag közt merengő.
Fátyoltáncot ellibegő pillanatvarázson,
Mi gyengéd perccel ölelne, míg szívemen pihensz,
Mindaddig míg valóság lesz tündér röptű álmom.

Szabolcsi Zsóka - Csordultig...

Puha avarba süpped talpam,
a fák lehajolnak hozzám.
Az erdőben ma béke van.
Könnyű dallamot dúdol a szám.

Lelkem csordultig telve szeretettel,
de bűneim terhétől roskadok.
Rebben a szellő szent lehelettel,
s tisztuló szívvel felzokogok

Gellért Oszkár - Sulytalan

A lelkem lassan megkeményedett.
S pihénél könnyebb tündértalpaiddal
Végigsuhantál rajta éjszakánként.
S lépted nyoma
Mint kőbevésett éles rajz
Beléforrt.

Azóta benőtte a sziklát a moha.
Befutta a hó.
S vascsizmás talpaiddal ha éjszakánként
Végigtapodod:
Lábad nyomát hiába keresem.

Téboly,
Csak régi magad árnyéka vagy már,
Sulytalan.

Őri István

Varázsolj el engem
takarj be engem
szüntess meg engem
hogy ne legyek én
csak Te - csak Mi.

Csiki András - Leszek a barátod

Leszek a barátod,
játszom játékaid,
elnyúlok és elnémulok veled,
sírom bánataid,
örülöm örömeid,
mindenem megosztom veled.

Ahogy fordulsz, fordulok én is,
amit tudsz, még megtanulom,
ahová állsz, oda húzok én is,
amennyit bírsz, azt én is kibírom,
ha szeretsz, szeretek veled,
ha gyűlölsz, gyűlölök híven,
úgy nézek, ahogy te is nézel,
megyek, ha elmész innen.

Jegyben a sötétséggel járunk,
ha énekelsz, dúdolom veled,
"de szép esők hullanak ránk,
s már szeret aki szeret……"

S hajnalban ébredsz, én is felkelek,
ha koldulsz, én is megteszem,
ha elszégyelled árvaságodat,
én is lesütöm fejem,

ha zászlódra sorsodat húzod,
bizton én is aláállok,
s ha vágányra fekszel, melléd tolakszom,
hogy láthassam gyönyörű halálod,

aztán elnémulok én is veled,
mint egy éjfél utáni állomás,
és reggel csak üres üléseken ülünk,
és folytatódik ez az utazás…….

csak sodródunk merre az ég vezet,
egy beláthatatlan pusztaság felé,
hol egy kóró a legszebb virágunk,
ahol mindenünk a másiké,

de onnan már nem megyünk tovább,
leszállunk és végső helyünkre lépünk,
és egyszer még összekacsintunk,
és már nem mondjuk el mennyire félünk.

Reményik Sándor - Viszontlátásra

Viszontlátásra, - mondom, és megyek.
Robognak vonatok és életek -
Bennem, legbelül valami remeg.
Mert nem tudom,
Sohasem tudhatom:
Szoríthatom-e még
Azt a kezet, amit elengedek.

Viszontlátásra: mondom mégis, mégis.
Viszontlátásra - holnap.
Vagy ha nem holnap, - hát holnapután.
Vagy ha nem akkor - hát majd azután.
És ha aztán sem - talán egy év mulva.
S ha még akkor sem - hát ezer év mulva.
Viszontlátásra a földnek porában,
Viszontlátásra az égi sugárban.
Viszontlátásra a hold udvarán,
Vagy a Tejút valamely csillagán -
"Vidám viszontlátásra" mégis, mégis!

Szabó Lőrinc - Az irigység erdejében

Dsuang Dszi mester erdejében ültem
és szólt az egylábú virág:
- Óh, százlábú, de jó neked! Te futhatsz,
én állok s nem jutok tovább!

Szólt a százlábú: - Irígyeld a kígyót:
annyi lába sincs, mint neked,
bordái mégis gyorsabban viszik, mint
az én száz lábam engemet!

A kígyó az ég kék szárnyára nézett:
- Óh, szél - mondta panaszosan -
te játszva átsuhansz az óceánon,
s én porban vonszolom magam!

A szél rám nézett: - Látás, te legyőzöl,
te szárnyatlan és testtelen! -
- Mint engem a gondolat! - mondta búsan
s lehúnyta pilláját a szem.

A gondolat már válaszolni készült,
de a szív megelőzte, és
én felsírtam, hogy minden elégedetlen
és harc és kétségbeesés; -

és szólt Dsuang Dszi: - Hiába, ez a törvény,
ez az irigység erdeje!
Élj, küszködj s ne törődj vele, hogy élsz és
halj meg és ne törődj vele!

Vas István - A hang

Egyszerre minden oly természetes,
megbénító, ujjongó félelem,
Csak áll, a fénnyel átszőtt ködbe les,
Vár. Megmozdul. nem, nincs ott semmi sem.
Szégyenkezik. Elindul hirtelen.
A szél megint hűlő szívébe fúj.
Fellélegzik: nem, nincs ott senki sem.
És fájni kezd, gyógyíthatatlanul.

Horváth László Imre - Hívatlan

Én vagy te.
Egyik a másik kapujában.
ki csenget be
és ki enged be kit
nem tudom.
Vagy kizár. Elbeszélgetünk a küszöbön.
Azóta házat építhettem volna
magamnak talán és te is. Én itt akarok lakni.
Vagy már nem is akarok,
csak álldogálok a küszöbön
(enyémen, tiéden?) mert
nincs jobb dolgom most,
eltévedtem vagy hazajöttem.

Őri István - Hegyek Lánya

Gyöngyvirágnak

Hegyek Lánya áll kevélyen,
nap-melegben, fagy-szeszélyben
messze néző szép szemekkel,
égő tüzű szerelemmel.

Keres, kutat, utat talál,
remény-szívvel kedvesre vár
messze néző szép szemekkel,
égő tüzű szerelemmel.

Távol erdőn árnyak kelnek
álmai a szerelemnek
alak közel'g, oszlik pára
Hegyek Lánya őrá várva
kezét nyújtja büszkén felé
tekintetét rá emelé...
messze néző szép szemekkel
égő tüzű szerelemmel.

A.A. Milne - A szél

Senki meg nem mondja, mit senkise tud
Hogy a szél honnan indul és hova fut

Szárnyal valahonnan, nagyon sebesen
Utol nem érem rohanva sem

De, ha sárkányomat elereszteném
Napokig repülne az ég peremén

Aztán megtalálnám ahol leesett
S tudnám hogy a szél is odaérkezett

Akkor megmondhatnám,hogy a szél hova fut
De hogy honnan indul, arról senkise tud

(Devecseri Gábor fordítása)

Nagy István Attila - Jobb lenne

egyszer elmaradnak a vágyak
s az ember úgy néz vissza
mint valami idegen tájra
amely vonzott valamikor
de már ellibbent a virágok illata
nem érezni a fűszálak susogását
nem vonulnak a lomha felhők
s a szivárványos égbolt
szétfoszlott
a koraesti készülődésben

egyszer megbánja az ember
hogy megtanulta megszólítani
a fákat az ösvényt ami elvezetett
a kedves szívéhez
a komphoz a harangszóhoz

jobb lenne nyelv nélkül
mert akkor néma maradna
a mellkast feszítő fájdalom
s egy hétköznapi reggelen
nem történne semmi más:
az éjszaka lezárt szemhéjaim
mögött maradna