egy darabig talán bírnám nélküled
ülnék a nagy fénylő csillagok alatt
rőzsét vetnék a hamvadó tűzre
vagy égetnék barna őszi avart
nézném a kertben imbolygó árnyakat
ahogy táncolnak alvó bokrok felett
hallgatnám hogy zörgetik az ágakat
az ásító fák közt suhanó szelek...
egy darabig talán bírnám nélküled
ahogy a csiga bírja a fűszálon
becsuknám a szemem befognám a fülem
és csak várnám hogy eljöjjön az álom
lehet hogy kicsit még kiállnék a fényre
azután a ruháimat levetném
majd ledőlnék a vackomba télire
és aludnék mint a konok nagy medvék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése