Weöres Sándor - Még annyi mindent

Még annyi mindent elsorolni kéne,
mit átéltem, tanultam, megfigyeltem,
s a sokszoros találkozásokat
s az egyetlen-egyszer történteket.

Minden virágszál említésre vár,
minden marék por megjegyzésre méltó,
s az elmondásba egyszerre csak egy fér
és még az egynek is csak törmeléke.

Az ember emlékekben milliárdos,
emlékek elmondásában szegény,
a könyvből majdnem minden kimarad
s helyébe lép a foszlány és az álom.

Szeitz János - Éltető emlék

 

Nyár volt, gondfelejtő délután,
Míg fénylő csend simult reánk,
Nesztelen, mint a napsugár, egy
Cupido lebbent át a szobán.

Szomorú arcodra szelíd szép
Mosolyt hintett a fénnyel ő.
Szerelemmel áldott lett a csend,
S egy pillanatra megállt az idő.

Amint ruhád puha fodra
Köréd simult igézőn, tova
Szállt a pillanat, ám egyé vált
Két egymásra váró gondolat.

S itt vagy éltetőn magamban,
Csontjaim puha hártyáin,
Izmaiban és bőröm hámján,
S véremmé váltál oldhatatlan.

Ruder Jana - Maradtam volna még

Maradtam volna még...
de a kék lehalványult az égről...
s rojtok lógtak ki
a tél szakadt zsebéből,
amikor sárba esett
a tegnapi csillag.
Együtt néztük
éjfél után...
s puha parázzsá vált a délután...

Sötét foltok nőttek az est szárnyára,
aztán összetört a fény
szemem íriszén...

halkan dúdoltam... csendesen,
kevés lett neked...
s a vékony hártyává vált hangjegyek
néha sírtak -
könnycseppjei hozzád gurultak...

Igazi dalt akartam...
mi áthatol a lelkemen,
kisimítva sok vasalatlan ráncot,
hordtam magamon nehéz acélláncot...
oly könnyűnek tűnt, nem fájt, hogy bőröm tőle sorjás'
feléd indult tőlem minden kis mosolygás...

maradtam volna még...
de a kék lehalványult az égről,
puha parazsak hulltak a csillagok szeméből...

Dsida Jenő - Öregek leszünk

Majd nyolcat üt egy öreg óra,
és öregek leszünk mi is.
Szoknyád meglibben suhogóra,
s ősz fejemen barátpilis.

Mellénk az este ül le gyorsan,
faggat, mint régi jóbarát –
S mi iszunk együtt mosolygósan,
köhögősen meleg teát.

Szívünkben még a régi nyíl van,
de már jólesik, nem sebez,
s ha pápaszemünk összevillan:
a közel olyan mesze lesz.

S a messze olyan közel szárnyal.
Megölellek hallgatagon…
És vén mesefák illatával
száll be a szél az ablakon.

Baka István - Ősz

Tegnap még puha tenyere a Szélnek
kérges lett mára, a simogatásnak
nem örül senki, – hát dühbe gurul,
és végigpofozza a tájat.

Tegnap zöld volt a lomb, s a fák között
tarkán cikázott a madárhad,
tarkállik most a lomb, de közte már
nem szállnak, csak az árnyak.

Hajnal Anna - Ijesztő vad szerelem

Ijesztő vad szerelem elől daccal futottam,
fáradt, fáradt vagyok most, hová lett elszánt erőm,
szabad vagyok most…mégis
egyedül lennem fáj.

Örülni szeretnék most enyhe fényű napoknak,
fűben nyújtózni puhán, nézni, fehér fellegek
álmodozva hogy húznak
gyöngéd egeken át.

Rozsvetés zöld ragyogó, széllel beszél hajolva,
keskeny dűlő hívogat, dombokon, szőlőkön át,
csendes, csendes az este…
mért nem jössz most elém…?

Elfutni már nincs erőm, meleg tenyeredbe most
boldogan lehajtanám titkos mosolyú arcom,
békült s egyszerű minden,
kín, dac, rossz álom csupán.

Szeitz János - lrgalmas éjszaka

Amint az irgalmas éjszaka
Ezüsttel tűzdelt fekete
Fátylát gond-teli napomra
Teríti, s üde kék kelyhét
Az estike bontja a holdnak,
Tűnik elő az éj vásznára
Gyöngéd színekkel rajzoltan
Arcodnak kecses vonala,
És szemednek fénye nyugalmas
Álmot ígér.

Juhász Gyula - Első szerelem

Egész szerelmem annyi volt csak:
Hogy láttalak, szemedbe néztem,
Egy mosolygásod volt csak minden,
De nekem elég volt egészen.

És én úgy őrzöm e mosolygást,
Miként a napsugárt a tenger,
Elrejtve mélyen, szomorúan
És - végtelen nagy szerelemmel.

Kun Magdolna - Merengés

A szerelem olyan, mint
a tengerből kiemelkedő szikla
legmagasabb orma.
Felkapaszkodhatsz rá,
hogy gyönyörködj az eléd tárult
szépségben, de mikor legjobban
megigéz magasztos látványa,
egy arra járó hullám fodra
pillanatok alatt lesodorhat
róla.

Paul Éluard - Mi ketten

Mi ketten kezünkben kezünk
Mi mindenütt otthon vagyunk
Sötét ég s szelíd fák alatt
Minden tető alatt a tűznél
Déli verőn az üres utcán
Tömegek tétova szemében
Bölcsek és bolondok körében
Gyermekek és nagyok között
Nem rejtelem a szerelem
Mi vagyunk a kész bizonyosság
Nálunk otthon van ki szeret.

(Illyés Gyula fordítása)

Rabindranath Tagore

A fény benn táncol az életem szívében;
a fény belekap szerelmem húrjaiba;
az ég megnyílik, a szél pajkos vadsággal száguld,
kacagás fut végig a földön.

Pilinszky János - Mi és a virágok

Mert hűségesek mindhalálig,
isteniek egyedül a virágok,
egyszóval a növényi lét,
velünk szemben, kik jövünk és megyünk.

Világunk száraz keresztjére
gyönyörű dísznek elhelyezve,
tépett füzérként fölszögezve,
mi elkallódunk, ők hazatalálnak.

Pilinszky János - Milyen felemás

Milyen felemás érzések közt élünk,
milyen sokféle vonzások között,
pedig zuhanunk, mint a kő
egyenesen és egyértelmüen.

Hányféle szégyen és képzelt dicsőség
hálójában evickélünk, pedig
napra kellene teregetnünk
mindazt, mi rejteni való.

Milyen megkésve értjük meg, hogy a
szemek homálya pontosabb lehet
a lámpafénynél, és milyen
későn látjuk meg a világ
örökös térdreroskadását.

Karinthy Gábor - A kék rózsa

Ballagok hegyen, völgyön, úttalan
utakon; ruhám cafatokba lóg;
dűlöngök, dúdorászom ittasan.
Kísérnek vad nyarak, telek;
könnyezem, botlom, elesem.
És jönnek görcsösbottal ballagók
s kérdik tőlem: te mit keressz?
Szemük rámvetik. S felelek:
én a kék rózsát keresem.
Mert nagyon sok van, ki keres.
Az egyik régi ezüstláncot,
másik szétmállott szavakat.
Harmadik elfújt gyertyalángot,
negyedik olvadt havakat.
Ötödik télidőn tavaszt,
hatodik ezt, hetedik azt...
Keresnek mind... múlt árnyakat
sokan, a jövőt kevesen.
Utamban ők nem ártanak:
én a kék rózsát keresem.
A kék rózsát, a hamvasszirmút!
a szűz csodát, a meztelent!
Az éjfél kibomló haját,
halottak élő sóhaját,
mely boszorkák szemére leng...
fagyott tüzét a gyűlöletnek,
melynek méhe a szerelem...
Én a kék rózsát keresem!
a kék rózsát! a fényeset!
a lengőt és a mozdulatlant.
Keresem jaj, halálraváltan
télen és nyáron szüntelen
a szemeken s az arcokon...
Keresem... s ha majd megtaláltam,
gyöngéden számhoz emelem,
megcsókolom és eldobom...

Alicja Patey-Grabowska - És hirtelen

És hirtelen
csend
kőtömb
hirtelen sűrűsödés

Csak az emlékezet kertjeiben
lüktet az élet

És hirtelen
csillanás
ütés
a szívbe

Csak az emlékezet kertjeiben
énekelnek változatlanul
a madarak

(Dabi István fordítása)

Bodó Csiba Gizella - Hajnali elmélkedés

Nyitott kapu vagyok-e én, vagy
huzatos ház, melyen átjár a szél?
Képes vagyok-e nyitni másokat,
vagy szívem rozsdás, kulcs nélküli lakat?

Tudok-e menni, ha menni kell,
marasztalok-e, aggódva valakiért?
Vagy csak húzom a falakat, másnap lerombolom,
s síráonkozom a romok tetején?

Csak úgy csapódom, mint gazdátlan kutya
ki rúgástól, simogatástól egyformán fél?
Szabadság, vagy szerelem, nem kell választanom,
mi köt, mi old, mi mennyit ér?

Szabadságom már mindenki visszaadta,
szerelem hűséggel nem engem kísér,
csak elmélkedem kicsit még magamról
hogy épp most? - meg hogy mi végre?

kint vijjogva fütyül a szél!

Sárhelyi Erika - Hétköznapi józanság

Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.

Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Míg apró vágyakkal él az ember,
s nem feszítik az elérhetetlenek,
egy esőcseppben elférhet a tenger,
és egy ébredésből álom is lehet

api józanság


Csak apró vágyakkal él az ember.
Beéri azzal, ha ágyát megvetik,
ha az éjre ráköszön a reggel,
s ha ősszel eső, télen a hó esik.

Mert mivégre az ezernyi álom,
hogyha újra és újra ébredni kell?
Hiába lépne át minden határon,
kivel a sorsa egyre felesel.

Megtanul hát örülni a fénynek,
a nyugvó Napot két szemébe zárja,
tenyerében még érintések égnek
emlékezve néhány régi nyárra.

Megérti, mit susognak a hársak,
s miről zakatolnak messzi vonatok,
hinni tud tükre szelíd mosolyának,
s nem bánja meg sosem a tegnapot.

Míg apró vágyakkal él az ember,
s nem feszítik az elérhetetlenek,
egy esőcseppben elférhet a tenger,
és egy ébredésből álom is lehet

Nagy István Attila - Mi jöhet még?

Ha lehetne több érzés mozdulatban,

több vágy ebben a pillanatban,
ha lehetne más, mint bőröd tánca,
s kellene más, mint szíved vágya.
Mi volna még, nem tudom.
Mert engem te mindig kitakarsz,
olyan vagyok, mint akit seb borít,
eleven fájdalom, dobál a láz,
mi lesz velem, mondd, mit akarsz,
eléget ez az ostoba nyár.

Mi jöhet még, nem tudom.

Scheffer János - Lennék fa

Lennék fa ha levél volnál,
Karjaimban elringanál,

Lennék föld ha virág volnál,
Gyökereddel kapaszkodnál

Ha föld lennél és én az ég
Én a keret te meg a kép,

Ha csillag lennél az éjben,
Csak néznélek egész éjjel

Ha hold lennék, te holdsugár,
Ezüsthíd lelkem mély taván

Szél lennél, én homok volnék,
Veled égbe kapaszkodnék

Ha az égben felhő volnál,
Lágy esővel megáztatnál

Esőcseppek a virágon,
Igazgyöngyök az orcádon

P. Pálffy Julianna - Intermezzo

Valamikor réges-régen, rám talált ez a dallam,
sokáig nem ismertem, címét nem jegyeztem,
csak ott élt a szívemben - gyönyörűen szólt -
szárnyalt velem a képzelet, soha nem feledtem.
Álomképet hozott felém, tudtam és vártam,
valaki majd válaszol, az õ szívében is nyár van;
összecseng most e kettő, az édes szerelem
és a muzsika - elvarázsolt, itt van velem.

Amikor hallom, olyan, mintha itt lennél még,
varázslat tart fogva, mintha nem is én lennék,
te szólnál hozzám, kezed fogná a kezemet,
selymes száddal simogatnál, édes csókokkal
becéznéd a szememet, adnál és kérnél, bíznál
és szeretnél, s akkor, eltűnne a fájó messzeség,
mert - ebben a gyönyörű, mesebéli zenében,
ott van a múltunk - a kezdet, a jelen és a vég.

Kamarás Klára - Röviden

Nem a haláltól,
csak a szenvedéstől félek...
ha félek...
...azt is csak, míg élek...

Kovács Daniela - Álmaid illatával...

Az árnyak játszanak a csupasz ágak között
vidáman bújócskáznak a süvítő széllel
a fagyos, deres talaj, annyira meggyötört
egy ágba kapaszkodó levél, szenvedve remeg

szívedbe férkőzök meleget keresve
álmaid illatával betakarózom
a magányos lépések tömeggé olvadt teste
magához láncol, annyira nagyon fázom...

Lelkem repedésein is áthatol a hideg
kétségek között kezemet tördelem
ködből szőtt fátyol, milliónyi cseppje
könnyé változva, arcomon megpihen.

Ágai Ágnes - Bárhová lépek

 

Bárhová lépek, beléd ütközöm.
Át- és keresztül vagyok
szőve már veled.
Mozdulataiddal mozdulok,
hangodra hangolódom.
Így élünk kettős kötésbe

József Attila - A szemed

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S lelkemben halkan fuvoláz a vágy.
Mint ifjú pásztor künn a messzi réten
Subáján fekve méláz fényes égen
S kezében búsan sírdogál a nád.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S már fenyves szívem zöldje nem örök.
Galambok álma, minek jössz elébem?
Forró csöppekben gurulnak az égen
S arcomba hullnak a csillagkörök.

Nagy, mély szemed reámragyog sötéten
S a vér agyamban zúgva dübörög.

Nagy István Attila - Egy másik mosoly

elfutni a kérdő tekintetek elől
megölelni a hosszú útra készülőt
fejet hajtani ha megindul a zápor
becsukódni a vallomások előtt
ott maradni ha omlanak a falak
nézni ahogy a nap belebukik
a kilátástalan éjszakába
magunkkal vinni egy nevetést
hallgatni valakinek a szívverését
kiugrani a robogó vonatból
belépni egy másik mosoly
udvarába

Standovár Ágota - Széltánc

nézd ahogy a tó tükrén
lágyan ring a kis ladik
esőcseppek táncában
búcsút int a nádas is
nézz csak
nézz te szem
láss át opálos fátyladon
és nevess
és táncolj
úgy szaporázd
te két remegő láb
ahogy a szél susog
s a nyár után legyint
de te ne félj
nem múlhat el a vágy
ott zsong
neked muzsikál a kar
távolodik már
úgy fáj
mégis téged akar társnak e bálba
fejét öledbe hajtva
hálna át egy más világba
ahol ellágyul a dum-dum is
és nem kényszerből
löki ütemét a test
ne sírj
csak a tiéd ez az őszi est
hát táncolj
táncold át az éjszakát
ringjon a csípőd
körbe csak körbe
ritmusra
old és szorít minden izom
csak táncolj
ne hidd el hogy fáj
hiába fujtat és zihál
nem változhatott
tűpárnává tüdőd
még nem ért el a tél
hát szaporázd
ha feszültséget old
nem a jég rian és sikolt
nézd csak az a kis ladik
ring a part felé megint
és a nádas rejtekén kiköt
bár a szél a nyártól
már az ősz felé szökött
és tarkába öltöztek a fák
te csak ölelj
borzongj
táncold át az éjszakát

Csurai Zsófia - Fokozás

ma csendesebb a csend
és jóvátehetetlen a jó
a bűn is bűnösebb
és szótlanná vált a szó...

a hiány kézzel fogható.

Virágh László - Várakozás

hársfavirág illatozik
jázminok is
szédítenek-bódítanak
a csillag is mind a helyén
bár nem látszik
minden madár
tudja énekét
és mindent amit mi nem
a méhek gyűjtik amit
gyűjteniük adatott
és meghalnak zokszó nélkül
küzdve az utolsó sziromig
lassan szelíden
alkonyillatú lesz a domb
és a szél hozza az alkonyt
nem a Nap rejti el fényét

Jószay Magdolna - Hol éj csendje honol

Hol éj csendje honol
és magasztos nyugalom,
ott a Hold ural és dönt.
Úgy tűnik, ?? suhan
a barázdás felhők alatt,
holott azok vágtatnak képe előtt,
legyőzve minden gátat…
szívekbe nemcsak ezüstöt,
reményt is önt
ez a gyönyörű égi játék…
lásd, kedves, ajándék!

Ezüstudvarában már a
képzelet is remény,
s a néma vágyak néha
ott látszanak egén.
Hétvégén telehold lesz…
s te ott messze, ha majd
felnézel az égre, s tudom,
rám gondolsz, kedvesem