Baranyi Ferenc - Fogadom

"Fogadom, hogy határtalan önzéssel tüntetlek ki,
mert csak a nagy szerelem bírja el az önzést,
fogadom, hogy csúnyán hagylak el majd,
mert szépen búcsúzni csak ismerőssé hűlt
szeretők egykedvűsége képes,
és fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.

Csak szeretlek."

Szabó Lőrinc - (milyen szép vagy...)

"Milyen szép vagy, és milyen szép most a hajnal!
Nedves, édes és ízes a világ.
Éhes vagyok... Mondd, mit gondolsz: mi lenne,
ha megőrülne most minden virág
s hozzánk bújna szeretkezni a hajnal?"

Szabó Lőrinc - Kalibán

Hajnal, szerelem, szomorúság
Fürödtél már a langyos levegőben,
zöld ég alatt, zöld fűvön hemperegve? –
Füvek vagyunk mi is; nézd: elveszünk
a pázsitban, amikor hemperegve
együtt fürdünk a langyos levegőben!
Mily szép vagy, és milyen szép most a hajnal!
Nedves, édes és ízes a világ.
Éhes vagyok… Mondd, mit gondolsz: mi lenne,
ha megőrülne most minden virág
s hozzánk bújna szeretkezni a hajnal?
A hajnal!… Ó, nem láttam soha szebbet
a hajnalnál, erdőnél és pataknál!
– Vigyázz, kislányom, mert megrészegít
a napfény, s ha most mindent megadnál,
nem látnánk e percnél keservesebbet!
Nem, nem; csak játsszunk. Várjuk ki a végét…
Szép tested és szép lelked meghagyom;
elég nekem, hogy együtt heverünk
s tárt kebledből szemembe itatom
a friss kenyér illatos szőkeségét.

Csurai Zsófi - Legfahéjabb

  
körvonalak
tévútak nélkül
kikopott belőlem
minden józanság
felkavarsz
mint egy gömbbe zárt ciklon
és rettegek
hogy nincs is arcod
csak valami
lassú mámor ez az egész
mégis csupa nagybetűs szenvedély
ha egyszer
majd kibontasz magadnak

hát engedem

hát legyen

ebben az átizzadt sötétben
az a most
annyira igazi
hogy téged is felver álmodból
mert minden magam-érintésben
olyan sűrű a léted
hogy végre azt is elhiszed
a legtisztább kék
és a legfahéjabb illat
te vagy

Csurai Zsófi: - így öregszem

mikor reggel
sehova sem tartozom
lágyan elmúlok én is
hangtalan feszülök
a percnek
de hitem
szorosan tart

így öregszem

mikor látom a világ
apró rezdüléseit
és tudom mindenki
varázslattal
a zsebében születik
még sem hiszem
a jelen gyönyörűségét

így öregszem

mikor árnyaim lassan
kifehérednek
és szégyenlősen átölel
a megváltás
arcod-kezed megint
hozzám tartozik

így öregszem

Csurai Zsófi - szó szerint

most ne
mondom ne
vagy inkább mégis
nézd végig ahogy szétfolyik
alattunk a szoba apró foltokat hagy
majd az ablak
talán kék talán világoslila
homályos massza aztán
csontjaink közé ékelődik
kimondhatatlanságunk és nem érted
miért vagy minden reggel újra vak

(mert én
csak a poros csiklandozásra emlékszem
veled kettesben a buszon
kapaszkodtunk
lassan - lassan - lassan
és mire kimondtam volna az igazat
hátad rettegve fordult felém
és súgtál valamit
hogy már nincs olyan közel
ami lehetett volna
te meg én egymással - egymásnak
dobozházak tetején
ahonnan nem látni a holdat és
körben csupa maszatos gyerekrajz az élet
és jó lett volna ha hagyjuk
egymást igazán felnőni
álmodni az időt - pillanatot
teázva a körúton)

istenem milyen egyszerű lett volna
veled - velem és önmagunkkal összegabalyodva

Radnóti Miklós - Éjfél

Két felleg ül az esti ég
nehéz hajában és egymásra dörmög,
éjfél van, összebotlik ép
siralmas szerda és hitvány csütörtök.

Fü nő, rügy izzad, hallgatag
gubók ölében készül már a lepke,
halat pólyálgat a patak,
gyöngy pára száll az álmodó hegyekre.

Gyöngy pára száll pilládra is,
a szádra szárnyas, könnyütestü árnyék,
hajadban kislányos, hamis
fogócska izgató emléke hál még.

Oly szép vagy és oly fiatal!
s én arra gondolok, amíg csodállak,
hogy vár talán még diadal
és várnak még beszédes pálmaágak!

Fehér Miklós - Ha nekem.....

Ha nekem kincsem van,
Nem mutogatom,
Nem használom kápráztatásra.
Féltőn óvom, eldugom,
Mást ne vakítson csillogása.

Ha nekem bánatom van,
Nem mutatom,
Nem kell idegen sajnálkozása.
Lelkem mélyére temetem,
Hogy senki meg ne lássa.

Ha nekem gyászom van,
Nem zokogok,
Nem várok paplitániára.
Imámat magamban mondom,
Részvétet mástól nem várva.

Ha nekem örömöm van,
Körbe hordom,
Hogy fényét mindenki lássa.
Szemem ragyogását adom,
Szívemet tárom a világra.

Egri Szilvia - Néma vallomás

Mosoly fénye ébreszt
Karom beszél: ölel
Legyen a tiszta hang
Ez - lelkedhez közel

Megérintenélek
Meséljen a csend
Lelkem mélyére láss
Érezd, mit jelent

Néma szóval, zárt ajakkal
Hallj meg engem, kérlek
Győzedelmeskednem nehéz
Hol díjt szavakért mérnek

Csak a szívem, csak a lelkem
Tárom eléd - nem mást
Érted szól, hát fogadd tőlem
E néma vallomást

Bella István - Fény fut át

Mióta szeretlek ég az ég,
és föld a föld, és fű a fű.
Mióta szeretlek csak az ég
bennem, mi benned gyönyörű.

Mióta szeretlek Te vagyok.
Arcod arcom. Kezed kezem.
Magamra mint feltámadott
mozdulatra emlékezem

mozgásodban: be ismerős!
Ki is? Testvér? Barát? Rokon?
…Ahogy nyarakban hull az ősz,
fény fut át a hulló havon.

Károlyi Amy - Hajnal

Nevednek mindegyik betűje harmat,
könnyű ködökben oldódó ezüst, -
vizes bimbók közt meztelen szobor.
Bőröd halaknak síkos frissessége,
érintésed kagylóknak az éle,
illatod még szirmok közé zárva,
rózsavizes börtönében hallgat.
Csupa hűvösség vagy és csupa harmat.

Fáy Ferenc - Kellesz nekem

Kellesz nekem, mint napfény kell a fáknak,
Tikkadt virágnak, mint a víz szeme.
Úgy, mint a test kell kóbor furcsa láznak,
Mint dalra vágyó fülnek kell: zene.

Vágyom rád, mint vándor vágy a fényre,
Sötét fű után, ha eső, szél veri.
S ezer ház súgja délibábnak: térj be,
S ezer tenyér nyújt hűs vizet neki.

Úgy nézek rád, mint víz-csepp néz az égre
Irigylő vággyal vén felhőkre lát,
És hogyha feljut, titkon, lopva, félve
Anyjában nézi vágyva önmagát.

Kellesz nekem, mint bűnnek kell az este,
Mint vad csikónak fékező hurok,
Ezernyi vágyam téged vár keresve,
S ha egyszer eltűnsz, veled pusztulok.

Barnaky Miklós - Távolság

 
Ha néha, éjjelente meg- megállsz,
s felnézel a csillagokra
onnan várva vígaszt és reményt,
gondolj arra, hogy talán ebben a percben
kint állok valahol én is az égbolt árnyékában,
s a csillagokat nézem. Ugyanazokat a csillagokat.

S ha egyszerre nézzük őket, lassan mintha
egymás mellett állnánk; kinyújtom karom,
s a végtelenségen át szorítalak magamhoz,
hogy tudjam: enyém vagy

 

Buda Ferenc - Szürkeszemű

   Szürkeszemű szelíd este
ereszkedik a szívemre.
Szürkeszemű szelíd éjjel
elmegyek nincsen-reménnyel.
Elmegyek, hisz úgysem bánod,
úgysem voltam, csak barátod.
Úgyse voltam semmi, semmi.
S egyszer úgyis el kell menni.

Szerettelek és szeretlek.
Akarom, hát elfeledlek.
Elfeledlek, de megtartlak
régi szépnek, drága dalnak.
Ami jó volt, nagyon jó volt,
de szíveden fehér hó volt.
Fehér hóba beleestem,
Nem tudtam, hogy ilyen forró
a fehér hó, a fehér hó...

Baranyi Ferenc - Csillagrománc

      Éjszaka a kedvesemmel
szakajtóba gyűjtöttük a tófenékről
a visszatükrözött csillagokat
s a teli szakajtót egy topolyagallyra tettük.
Amíg alatta csókolóztunk:
vásott szellő kúszott fel sebesen a topolyafára
s a szakajtót kedvesemre borította.
Ahogy ott állt a lány
meztelenül és remekbeszabottan
a vállára, mellére záporozó csillagokkal:
szürke kis verébnek tűnt föl mellette
Évástól, Kleopátrástól, Loreleyestől és Lollobrigidástól
a világ minden szépasszonya,
aki csak volt, van és lészen eljövendő
gyönyörűvé nehezíteni az életünket.

Gabriela Mistral - Én nem vagyok egyedül

Puszta az éj, árvasága
vízre, hegyre ráterül.
De én, aki elringatlak,
én nem vagyok egyedül!
Az égbolt is olyan árva:
a hold tengerhabba dűl.
De én, aki átkarollak,
én nem vagyok egyedül!
A világ is olyan árva:
tespedt testen bánat ül.
De én, aki megölellek,
én nem vagyok egyedül!

(Jánosházy György fordítása)

Rainer Maria Rilke - Elalvás előttre

Szeretnék valakit becézni,
ülni és lenni valakivel,
téged szeretnélek dallal igézni
és álomba ringatni el.
Szeretnék az egyetlen lenni, aki
tudná: hideg volt az éj.
Szeretnék rád figyelni odaki:
mit mond a Mindenség s a Mély.
Az órák egymást hívó hangja bong,
látni az Idő fundamentumát.
És lenn egy idegen bolyong,
és riaszt idegen kutyát.
Mögötte csönd. Nagyra tárt
szemem rád zárom, köréd;
szelíden őriz s mindjárt elbocsájt,
ha valamit megmoccant a sötét.

(Kányádi Sándor fordítása)

Tristan Tzara - Elágazás

Nem akarlak elhagyni
Mosolyom úgy a testedhez tapadt
Mint az alga csókja a kövekhez
Hajlott korom mélyén egy jókedvű lármás kisgyerek él
De csak te tudod kicsalogatni házából
Mint kedves hangok a csigabigát
A fű közül
Virágok üde keze tárul felém
De nekem csak a te hangod a kedves
Mint kedves kezeid, mint a megfoghatatlan este, mint a pihenés.

Somlyó György fordítása

Buzsik Tamás - Érezned kell!

Nem mondhatok semmit, ami igazán fontos.
Nem mondhatok el semmit, amit szeretnék.
Nem mondhatom el ki vagyok,
És azt sem hogy Te ki vagy nekem.

Mert üresek mind és némák a szavak
Csak a szemek beszélhetnek és a hallgatás;
Rabnak születik minden gondolat,
Minden érzés, minden vallomás.

Hiába próbálok, nem mondhatok semmit.
Semmit, ami mély, ami közel van a tűzhöz.
Érezned kell, mert hallani nem hallhatod soha,
Érezned kell a kimondhatatlant.

Tollhegy - Hazatérés

Örök várakozás,
Mért nem mondtad nekem ...
Számomra titkon csodát rejtegetsz,
S borús éveim majd hamar feledem,
Hogy van létemnek reménye,
S lesz még társam a szerelem.

Örök vágyakozás,
Mért nem lázítottad szívem ...
Te tudtad, egyszer újra lángra gyúl,
S tüze felégeti emlékét a múltnak,
Hogy hamvából szülessen az új,
S kezdődjön el, valódi életem.

Örök álmodozás,
Mért nem nyitottad fel szemem ...
Hogy tudjam, kinek mennyit érek,
S lássam remélt vágyam álmait,
Majd felébredve, végre hazatérjek,
S megtaláljam igaz önmagam.

Kovács Daniela - Jó így élni...

Megérkezett a tél,
a dermesztő hideg,
egyre gyakrabban fest
rózsákat az arcomra,
a deres tájon nem
pihen már hajnalonta
a szivárványszikra.

De mégis felhő szárnyán
érkezik hozzám
a szivárványpermet,
lelked színei azok,
amelyek felém igyekeznek,
és gyönyörűvé festik
sivár, dermedt életkedvemet.

Bizony, jó így élni,
tudni, érezni,
hogy értem morajlanak
a szerelem tengerének
hatalmas hullámai,
hogy szívem partjához
hozza el szíved
szerelmes dobbanásait...
Igen, jó így élni!

Zágorec- Csuka Judit - Szelídíts meg

  

Szelídíts meg szavaiddal,
hogy higgyek szavaidban.

Szelídíts meg tekinteteddel,
hogy szemedbe nézhessek.

Szelídíts meg kezeiddel, hogy még
egyszer megfoghassam a kezedet.

Szelídíts meg mosolyoddal,
hogy mosolyoghassak még rád.

Szelídíts meg magányoddal,
hogy én is megszelídíthesselek

Szép Ernő - Törődj velem

Törődj velem, törődj velem,
Csak kérem, nem követelem,
Bár három éve vagy te házas,
S elhalt a szerelem, a lázas,
Bár más asszonyt is ún a férje,
Te még ne únj, ne dobjál félre,
Drágám, ne légy még hűtelen,
Törődj velem,
Az Istenért, törődj velem.

Ha sétálunk, belém karolj,
Egy pillantással udvarolj,
Tudniillik nekem, ne másnak,
Ne bámuld, akik szembe másznak,
S veled ha kávéházba mentem,
Az újságot ne kérjed menten,
S ne ásíts, azt úgy szégyellem -
Törődj velem,
Ó, légy kedves, törődj velem.

Dicsérd meg az új kalapom,
El ne felejtsd a névnapom,
Mint elfelejtesz csókot adni,
Ha irodába kell rohanni . . .
Én más ékszert úgy nem kívánok,
Mint egy csókot, mint egy virágot,
Ezt oly ragyogva viselem,
Törődj velem.
Csak egy kicsit törődj velem.

Van már egy édes gyerekem,
Anyaszerep a szerepem,
De szeretem, akié lettem,
Más férfi? nincs. Az lehetetlen!
Bocsásd meg ezt a nagy hibámat,
Hogy olyan ostobán imádlak,
És hogy a flört nem kenyerem,
Törődj velem,
Szépen kérlek, törődj velem.

S azt kívánom, ha este van,
Még mellém símulj fiúsan,
Mesélj, nevess, keresd az ajkam,
Ne tedd magad túl rögtön rajtam,
Kívánom a szívdobogásod,
A reszketésed, dadogásod,
Mint mikor dúlt a szerelem . . .
Törődj velem,
Egyetlenem, törődj velem.

Zsefy Zsanett - Egy korty a tegnapból

ma is veled ébredtem
mint annyi hajnalon Anyám
a nap tekergő fattyúként
magamra hagyott
sóhajosan dőlnek rám a fák

nem kívánt dísz lett az ég
gyűlölt másvilág
mennyiszer álmodtam szépnek
amíg mesélted
milyen ha mennybe szállsz

de most sajduló minden kortynyi lég
mi tartja még bennem a napot
hogy adnék belőle jó Anyám
egy szusszanásnyi tegnapot

Jószay Magdolna - Gyűrött álom

Hallgatom, ahogy párnámon
meggyűrődik a csend,
nem jön álom...
Az elmúlt nap dülöngélő
dominóit fejemben
egyre rakosgatom.
Van, ahol összeáll a rend,
ám van, ahol ingatag,
újra borul...
feledés, röpke nyugalom
miért nem szegődik
hű társamul?
Mennyire képlékeny,
zajos minden s csak egy
láncszem vagyok...
elvárni láncszemtől, mire
a gyöngysor sem képes,
meddig hagyok?

Kovács Anikó - (egy fénykép margójára)

 
(egy fénykép margójára)

...sokáig ült dermedten, nézte a fényképet,
az apró lámpa rácsorgatta kásás, tört fényét,
s ettől a fotó még élőbb lett, -
belemélyült szeme a másikéba,
s akkor egyszerre megérezte:
igen, igen, Isten kezében rejtezik a sorsa,
ám büntetése végeláthatatlan,
kínja nem csak lélekölőn hosszú,
de végérvényes és mindörökre
orvosolhatatlan.

Most szeme perzsel, majd lázasan megrebben,
(senki sem tud fájni nála csendesebben)
keze elszabadult tincset simít
lidércgyötört homlokára,
tudja, hogy nincsen számára remény:
zöld szemébe cikkan az elmúlás
alattomosan lopódzó árnya.
Hiszen tudja, létezik egy boldogabb élet,
és kit most merőn néz, - azt kapja az élettől,
mit ő birtokolni soha sem lesz képes:
egy jeltelen augusztusi hétfőt,
vagy a karácsony éji szent misét,
egy Bach koncert varázsát, vagy az őszi égen
együtt csodált fáradt színeket,
a rőtbefordultat, a rozsdásan ferdét,
- melyet szeptember ujja játékból hímezett.

És mégis remél, és remél,
mint vállát büszkén emelő zsenge akáclomb
április kezdetén,
naponta járja a Via Dolorosat, kaptat a Golgota felé,
reményt és meg nem született életet
babusgat lelke legféltettebb rejtekén,
és szilárdan hiszi, hogy büntetése egyszer,
- hamarosan - könnyű véget ér.
De addig még
szép szóra vár, sóhajra, ölelésre, hogy megpihenjen,
ilyenkor hallgatást, békét, és örömöt fogan,
- és minden percnek hálás a mélybordó csendben.

[...]

A fénykép a kezében hirtelen felszisszen.

Koosán Ildikó - Mennyire szeretlek!

érzem, ez szinte fáj.
Töröld le könnyemet
becéző szavakkal
és ölelj magadhoz
ezen az éjszakán
míg elér a hajnal.
Orgonák, nárciszok,
harmatos pázsitok
balzsamos illatát
elhozom magammal.

B. Radó Lili - Ünnep

Köszönöm, hogy ünnepnek tekintesz,
hogy szíved bíborborával vársz reám
és ó-ezüsttel terítesz miattam;
s hogy el ne fussak előled riadtan,
lelked titkos, százegyedik szobáját
virággal díszíted fel énnekem.

Tiéd minden ujjongó énekem,
Tiéd lelkem szivárványos zománca,
Tiéd a derű, mely rólam szerteárad,
nem hozok kínt, se sóvárgást, se vágyat,
örömnek jövök, sohase verlek láncra,
ünnep leszek, mert ünnepként fogadtál.

Brinkusz Gábor - Különös

Különös a minden, hogy Nélküled semmi sincsen,
Különös a nincsen, hogy Nélküled a semmi a minden.
Különös a semmi, az, hogy Nélküled minden mindegy,
Hogy Nélküled a semmi, s a minden mind egy.
Különös a mindegy, hogy Nélküled minden a semmi,
Különös a Nélküled, mert így nem tudok megszületni.

Jószay Magdolna - Rejtőzködés

Szeretek rejtőzködni.
Eltűnni, mint aki nincs,
figyelni, okulni, ismerni
láthatatlanul.
Rejtőzködés közben
árnyék lesz minden, ahogy
lélegzik a csend, az
ember benne lapul.
Nem kell társaság,
nem hiányzik tanú,
csak úgy megvagyok,
némán, szótlanul.
Néha úgy elfelejtek
nem rejtőzködni, hogy
rám kell valaki szóljon:
hé, a függöny felment,
életed látható valóság,
a villany felgyúl,
a lepel lehull,
felvétel indul.

Gárdonyi Géza - Mikor itt vagy

Mikor itt vagy a szobában
mintha teles-tele volna
rózsával és liliommal,
s körülöttünk zene szólna.

S mikor kimégy a szobából
olyan üres lesz egyszerre
olyan üres,olyan néma
mintha én se volnék benne.

Fehér Miklós - Tudsz-e őrizni

Tudsz-e őrizni illatot,
Régi csókot, elszállt pillanatot,
Felszáradt könnyet, eltűnt álmot,
Elviselve a valóságot?
Tudsz-e őrizni örömöt,
Kezedben parazsat, öledben gyönyört,
Feledve múltad fájdalmait,
Lelkedben szerelmünk hamvait?
Tudsz-e őrizni fényeket,
Első ölelést, boldog perceket,
Szeretkezésünk apró titkait,
Távolodó léptek hangjait?
Tudsz-e őrizni álmokat,
Sötétben fényt, hívó hangomat,
Féltékeny sértést, bántásokat,
Meggondolatlan átkokat?
Elmentél, és itt hagytad,
Tükrömben arcod, árnyadat.
Egy befejezetlen ölelést.
A rólunk szóló szép mesét.
Elvitted a szivárvány színeit,
Méhed gyümölcstermő vágyait
És nem kérdezted meg soha tőlem:
Tudsz-e őrizni valamit belőlem?

Koosán Ildikó - Kincsem rejtem

Kincsem rejtem tenyeredbe,
mélytüzű csillag-szemedbe,
szíved legbelső zugába,
rejtem titkok mámorába.

Kincsed rejted szavaimba,
ölelő, erős karomba,
téged vágyó perceimbe,
rejted egész életembe!

Kun Magdolna - Levendula szerelem

Mikor levendula illat-árja tölti be a szobát,
s mély lila színe bűbájt hint reád,
bódulj karjaimba
és szoríts magadhoz olyan ősi kéjjel,
mintha minden vágy-ringató éjjel
szenvedélyünk döngetné
az érzelem falát.
Ha majd testünk búja érintésétől
illanó párában suttognak a szavak,
és gőzölgő csókok gyöngyöznek ajkunkon
édes verítéket,
repíts-repíts tüzes szerelmeddel addig,
míg a mennyek kapujához érek
hogy azon belépve
főnixmadárként uralhassam
ezt a levendula illatú lila
mindenséget.

Várnai Zseni - Rózsa

Rózsa vagyok,rózsa
szerelem virága,
vadrózsából lettem
kertek rózsaszála,
sziromruhám,kelyhem
illatárját szórja,
de tüskés az ágam,
le ne téphess róla,
le ne téphess róla!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár sem volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna!

Égő piros rózsa,
rózsaszínű rózsa,
hófehér,halovány,
sárga tearózsa.
Ahányféle rózsa,
mind a világ szépe,
annyifélék vagyunk,
mint a világ népe,
mint a világ népe!

Rózsa ha nem volna,
talán nyár se volna,
pille nem csapongna,
madár se dalolna!

Oldal Gyula: Néha

    Néha,mikor eltévedt perceid közé lapozom,
hogy simogassalak,engedd,
hogy ujjaimon érezzem
a remegést...

Dévényi Erika - Tied a nap..

Nem tudom neked adni a napot,
De tudok adni egy pillanatot,
Mikor megállíthatod a rohanó időt,
Kiszakítva belőle minden erőt.

Nem tudom a napot neked adni,
Sugarával meleget árasztani,
De elküldöm neked szívem melegét,
Áldásként küldöm, legyen a tiéd.

Nem tudom a napot adni neked,
De adom a szeretetemet,
Ha fontos neked, kezedbe veheted,
Ha megérintett, magaddal viheted.

A napot neked adni nem tudom,
Hiszen nincs is saját napom,
De van egy kis lángom, csak neked,
Amely szeretetedért tőlem egy köszönet.

Fehér Miklós - Lehet hinni

 

      Lehet álmodni bolond szívvel,

Fénybe hullott mondatokkal,

Viharban, kacagva víg táncot járni,

Hinni a nem jövő holnapokban.

Lehet nappal is álmokat látni,

Bízva, hogy ébren is élnek álmok,

Melyben csillagléted, napfényléted

Magadban örökké megtalálod.

Lehet a bajban, pusztulásban

Életben tartani reményeket,

Elhinni, hogy már megváltottak

És bűntelen élheted életed.

Lehet hinni, álmokat látni,

Lehet remélni hívők hitével,

De tudod-e, hogy más az álom

És ritkán édesek az ébredések?

Czóbel Minka - Idegen vendég

Magányos kerti úton
Elsárgult levelek,
Zöld nyár forró hevében
Már őszt jelentenek.

Hullámzó déli fényben
- Csodás - hogy kelnek-járnak
A múltból idetévedt
Szétfoszlott, könnyű árnyak.

Egykor ezek mind voltak,
Egykor mind itten éltek,
Közöttük mit akarsz itt
Idegen kóbor lélek?

Árnyak közé vegyül most
Az újabb árny-alak:
"Ki vagy?",,,,Hát nem ösmersz?''''
,,,,Én vagyok te magad!'''

Dévényi Erika - A nyugalom tava

Sírd ki magadból, ami nyomja a szívedet
Az Úr majd felszedegeti könnyeidet
Megalkotja belőle a nyugalom tavát
Ha belenézel, egy békés arcot látsz

Félelmeidet zárd be egy dobozba
Kulcsát dobd bele ebbe a tóba
Mélyre fog süllyedni, bele az iszapba
Nem sodorhatja víz sohasem a partra

Senki, ki arra jár nem találhatja meg
Hisz keresve sem jutna közelebb
Ha a víz tükrét nézi, csak azt láthatja
Hogy ez az a tó, a nyugalom tava

Fekete István - Múlik a nyár

Bíbor bükklevél kalapja mellett,
szárazág-bottal köhécselve jár,
lába nyomán vadvizek fakadnak,
s zörren a szélben a tengeriszár.

Szeme sarkában ezüst pókháló,
s a fény az arcán öregesen nevet,
ha kong a hordó és csordul a must
nyár szőlőhegyén,ha áll a szüret.

Alkonyba tűnik,ködbe enyészik,
aszott kezére dérharmat tapad,
ruhája régi pompáról beszél,
színes,ragyogó,bár itt-ott szakadt.

Öreg tarisznya húzza vállát,
melyet vinni már alig-alig győz,
Sírón susog a nádszál utána,
nyár végi úton ott ballag az Ősz.

Czóbel Minka - Tört sugárban

Ismét csak üldöz a régi talány:
Ki jön ott szembe? - Én magam talán?

Bokrok aljából fehéren kiválva,
Jövőm emléke, múltamnak árnya,

Sűrűdnek, szétfolynak a köd-alakok,
Közöttük oly szörnyen elhagyva vagyok.

Mindegyik lelkem egy szétkapott része,
Csak meg ne lássanak, ne vegyenek észre!

Hogy vergődik, röpked a széttépett lélek!
De hisz'voltam, leszek, hisz'érzem, hogy élek.

Megálljatok!! nem - elsuhan előlem -
Feltűnik a hold egy fényes felhőben

Bognár Barnabás - Akkor

...amikor szívhez szól a dal,
de nem érzem és elmúlik hamar,
hirtelen a szép pillanat;

s mikor nappal száll az álom
fejemre,és nézem -de nem látom-
a múltat,a jövőt,magamat.

...amikor keresel engem
az üres szobában és a csendben,
megbújok gyorsan két kezem mögött;

s mikor lopva körbe nézel
és meg-megsimítasz puha kézzel,
akkor én lassan,mélán előjövök.

Fehér Miklós - Oly régen kerestelek

      Oly régen kerestelek
Fák susogó sóhajában,
Rét hullámzó füvében,
Hajnali lágy napsugárban.

Megálmodtalak én százszor
Üres éjek magányában,
Testem reszketett a vágytól
Bőröd elképzelt bársonyában.

Számra képzelem csókodat,
Jácintnak érzem illatod,
Szemed lágyan cirógat,
Mikor vágyón fölém hajolsz.

Mosolyod csendes nyugalma,
Mint a tenger, oly végtelen,
Hajad sátrába elbújva
Messzire száll a félelem.

Hangodban boldog biztatás,
Szép holnapok ígérete,
S ahogy Te is válaszra vársz,
Rebbenő madár a szemed.

Vártuk ezt a találkozást,
Mint gyermek este a mesét,
Ne szóljon hangos áldomás,
Csendben fogjuk egymás kezét

Dévényi Erika - A csend hangjai

      A csend titokban elmond mindent
Csak figyelned kell, s hinned, hogy megértheted
A csend mélyén hangok rejlenek
Csak hinned kell, hogy te is elérheted

A csend beszél, ha értő szív hallgatja
A mélységek legmélyét is meghallja
A csend hangjai az érintést nem tűrik
Ha látni akarod, azonnal eltűnik

Radnóti Miklós - Rejtettelek

Rejtettelek sokáig,
mint lassan ért gyümölcsét
levél közt rejti ága,
s mint téli ablak tükrén
a józan jég virága
virulsz ki most eszemben.
S tudom már mit jelent ha
kezed hajadra lebben,
bokád kis billenését
is őrzöm már szívemben,
s bordáid szép ívét is
oly hűvösen csodálom,
mint aki megpihent már
ily lélekző csodákon.
És mégis álmaimban
gyakorta száz karom van
s mint álombéli Isten
szorítlak száz karomban.
       

Kormányos Sándor - Egyszer volt....

Elszáradt vadvirág
csendje lett a vágyunk,
szívünkbe halkultak
tücsök-szólamok,
s elillant őszünk
bíborfényű táncán
már emlékké váltak
a régi sóhajok.
Ha keresnénk egymást
a tegnap illatában,
tűnődő álmaink
megfakult nyarán,
csak lebbenő árnyként
integet a múltból:
Az egyszer volt....
hol nem volt....
nem is volt talán....

Szeitz János - Születtem, és még vagyok

Születtem, és még vagyok; egyszerűen
Beosztom szükséges részeire
A napot, és hozzá fűzök még szerényen
Holnapot, teszem, amit tenni tudok.
Csodálom és rettegem a világot.
Tehetnék másként többet is talán,
Ha érteném, mit tudni vélek csupán.
Eddig jutottam, sok vagy kevés, jogom
Határát ítélni mást: mélyre vonom.
Nem osztom tetteim jóra, rosszra már,
Kéretlen hámlik le rólam a világ.
Emlékeimben fakulnak a harsány
Volt színek és ízek, szerelmek, vágyak,
Csókok, titkokban ízlelt érintések,
Éji magányba illó merengések.
Csodát ígérő álmok látomása,
Szerelmek hitt öröme, csalódása.

Juhász Gyula: Szavak

Szavak, csodálatos szavak,
Békítenek, lázítanak.

Eldöntenek egy életet.
Följárnak, mint a kísértetek.

Szárnyalnak, mint a gondolat.
Görnyedve hordnak gondokat.

Világokat jelentenek.
Meghaltál, ha már nincsenek.

Dalolnak és dadognak ők.
Gügyögnek, mint a szeretők.

Ölnek és feltámasztanak.
Szavak, csodálatos szavak.

Zsefy Zsanett - Mozdulatlan szívburokban

Mi fájna jobban, mintha nem fáj semmi,
ha a táj, akár a megfagyott zene,
az ébredését sincs kedv észrevenni,
hol akácsoron a szél csak bút feledt.

Mi fájna, ha már jégbe zárt világunk,
a szívünkön dermedt sok szimfónia,

s már napközelben oldja égre álmunk,
anyánk őszbe vegyült kékítő haja.