Komáromi János - Hajnal

Váratlan csörrenés,
csillag hullt az éjben.
Suhogó rebbenés,
álmom a sötétben.

Résnyi derengés
az üvegeken át,
mint érintés,
ébreszti a szobát.

Szemem a fénybe néz,
de még az éjbe lát.
Lustán seprem le magamról
a kábult félhomályt.
 

Várnai Zseni - Szolgálj szivem

Csak kis kitartás! - biztatom magam,
még futni kell, még minden messze van.
Szolgálj, szívem, még egy kicsit nekem,
jaj, meg ne állj az úton hirtelen,
sok a dolgunk még s nem mutathatom,
hogy a harcot már nem bírom nagyon,
és este, ha ágyamba roskadok,
érzem, nagyon, nagyon fáradt vagyok.
Kicsit nehéz volt, jól tudod, szívem,
elkoptunk, de ne sejtse senki sem,
higgyék csak azt: az óra jól ketyeg,
nem irgalmaznak ám az emberek,
csak hajtsd a vért, arcom piros legyen,
frissen induljak minden reggelen,
csak én tudom, ha ágyba roskadok,
estére már milyen fáradt vagyok.

Szemem árkos és ajkam szögletén
a két vonás már mély lett és kemény,
sokat sírtam; eső után a föld
ilyen barázdált, csapzott, elgyötört...
de ha mosolygok, mint ha nap kigyúl,
arcom hegy-völgye lágyan kisimul,
csak este, ha ágyamba roskadok,
érzem megint, nagyon fáradt vagyok.
Csak kis kitartás, - kip-kop... pontosan,
holnap sikerül minden biztosan,
a félúton, szívem, jaj meg ne állj,
kip-kop... tovább is híven kalapálj,
a hegynek föl kicsit nehéz az út,
szív kell hozzá, de aki odajut,
a csillagok közt csillagként ragyog...
csak este, este oly fáradt vagyok.

Sose pihentem, nem volt rá jogom...
Most meg-megállok s felfohászkodom:
- Ó Istenem, kicsit még el ne hagyj!
szegény szívem, te meg szaladj, szaladj...
Csak kis kitartás, még egy hős iram,
fussunk dalolva bátran és vígan...
de este már a dal is csak dadog;
altassatok el engem, csillagok

Gámentzy Eduárd - Kérés

Amikor egyszer
Elhagy a lélek,
Egyedül leszek,
-Gyere és védj meg!

Mikor a hajnal
Nem jön el többé,
-Fogd meg a kezem!-
Ne váljak köddé!

Bényei József - Magányos cédrus

A fának emberarca van,
ráncokkal, szemgödörrel.
Ha szél lendíti ágait,
meztelen csontja zörren.

Az ágnak emberkarja van,
kinyújtja, mintha kérne.
Jaj, egyedül van, nincs hite,
nincs egy száraz levél se.

Fogódzna földbe szép gyökér
s a homok elbocsátja.
A szem határa végtelen,
a magány színe sárga.

Mert fáj a fának ez a sors,
a kín görcsökbe rándul,
előtted koldus könyörög,
koncot vár tíz kitárt ujj.

Adj neki jószót legalább,
szólj hozzá, mint a vakhoz.
Óh, hogy repülne innen el,
tört szárnya egyre csapdos.

Nem nyúl az égig, szétterül,
mint porfelleg a földön.
Szólítsd meg, szétroncsolt keze
üresen le ne törjön.

A fának emberarca van,
magányos emberarca.
Szívedhez ér, - milyen hideg,
milyen sovány a karja...

József Attila - Füst

Kis, nyurga füst virágzik hold előtt.
Ezüsttel köt meg old, hajlong, ledől.
Áttetszel rajta, égi hűvösség.

Sokat szenvedtem, hát sovány vagyok,
elszállok, mint a köznapi bajok -
áttetszel rajtam, égi hűvösség.

Elszállok, el, de a lágy remegés
az életért, világot ringat és
áttetszik rajtad, égi hűvösség.

Illyés Gyula - Magamban

Magamban kutatom,
Ki vagy.
Arrébb teszem a jót a rossztól -
Melyikben vállalod fiad?
Istenem, kit választól?
Szenvedtem, arcomon nyomát,
hordom még minden mozdulatban.

Gyilkolván ismernék reád?
Vagy rá a bűntudatban?
Iszonyban?
Mint búvó patak kanyarogva tetteimben.
Eltűnsz.

Fülelem hallgatag,
hogy munkálsz, forrsz,
dobogsz benn.

Székely János - Napszonett

Teljes valómmal nyújtózom utánad,
mint zsenge fák, ha szomjazzák a fényt.
És mint a párás földkorong, örökké
fényes felemet fordítom feléd.

Szeretném mindig azt mutatni néked,
ami bennem a legtöbb, legnagyobb.
Ha mindig szépnek, mindig jónak látnál,
szebbnek, mint mást, és jobbnak, mint vagyok.

Szeretném olykor túlragyogni álmod,
s érzem, tudom, hogy te is ezt kívánod:
ezért sütöd feléd eső felem.

S csak hogyha önnön fényed is kilobban,
csak úgy tudod meg, ki voltam valóban,
milyen sötét és milyen fénytelen.

Nagy István Attila: Szivárvány nélkül

Úgy látszik, mintha játszanék,
felhőt kergetnék
a tavaszi égbolton,
szivárványt rajzolnék,
mint az óvodások.

De nem játszom,
felhőket sem kergetek,
a szivárvány pedig
eltűnt az égboltról.
Itt vagy nekem te,
egyszer felhőket kergetsz,
szivárványt rajzolsz az arcomra.
De játszani mindig szeretsz.

Kun Magdolna - Talán nem volt hiába

Én is csak egy ábrándos, naiv ember voltam,
ki örök tavaszt várt a hideg tél helyett,
s ki nem hitte, hogy az ősz minden napsütést
jégkristályos hópihéjű avarba temet.

Én is álmodoztam, mint annyian mások,
kiknek vágyuk volt az, hogy szeretve legyenek,
egyszerű érzésekkel, de kiteljesült szívvel,
mely egy életre szóló boldogság lehet.

Én is úgy képzeltem, mint milliónyi társam,
ha majd reám lelnek, sosem hagynak el,
s úgy vigyázzák bennem jóravaló lelkem,
hogy az ne sérülhessen, ha könny szakítja fel.

Én is bíztam abban, sosem marad nyomtalan
az összegyűjtött emlékek színes halmaza,
mert abban a halmazban mindig lesz egy perc,
mely a múló évek szépségét visszaadhatja.
 
Én is úgy reméltem, virágzó tűz-nyaram,
hervadásig óvja meg két ölelő tenyér,
s majdan úgy szorítja magához le-lehulló szirmát,
hogy az-az elmúlással is méltán megbékél.

Wass Albert - Gondolsz-e rám?

Mikor az est szellő-uszálya lebben,
S madár dalol a zöldellő ligetben,
Mikor az égen első csillag ég,
S a nyárfa lombja suttog halk mesét,
Bíborba nyíló álmod alkonyán
Gondolsz-e rám?

Ha lelked, mint egy mámoros madár
Az ég sötétkék bársonyára száll,
Mikor a fényt koszorúba fonod,
S azzal köríted tiszta homlokod,
Repeső vágyad tündér-hajnalán
Gondolsz-e rám?

Én minden este kis faludba szállok,
Hol most javában nyílnak a virágok,
S szívem egy titkos, halk ütemre dobban,
Ha látlak olykor állni ablakodban;
El-el merengsz… s úgy érzem, igazán
Gondolsz reám!

Balázs Béla - Szeretnélek megvédeni tőlem

Szeretnélek megvédeni tőlem,
Ölbekapni s elfutni előlem
Valahová messze.
Két karomba rejteni a vágyad,
Térdenállva őrizni az álmad,
Hogy velem ne álmodj.

Szeretnék el, messze a jövőbe
Futni veled, hogy akkor is győzve
Még szeressük egymást.
S néha rólam emlékezni csendben
És csendesen elsiratni engem:
Egy régi barátot.

Radnóti Miklós - Sem emlék, sem varázslat

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kisér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul mint kisértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyüléptű szivében megterem
az érett és tünődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen;
szivemben nincs harag már, bosszú nem érdekel,
a világ ujraépül, - s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam;
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós a menny felettem;
ha megpillantsz, barátom, fordulj el és legyints.
Hol azelőtt az angyal állt a karddal, -
talán most senki sincs

Anna Ahmatova - Szerelem

Hol mint kígyó lopakodik,
bűvöl-bájol, szívünkbe surran,
hol szelíd galamb, napokig
burukkol fehér ablakunkban,

violaillatként repül,
vagy csillanó szép jégciráda ...
De vezet, rendületlenül,
egy nyugtalan, nehéz világba.

Hegedű húrján sír-nevet ...
S a szíved elszorulva dobban,
ha hirtelen felismered
egy először-látott mosolyban

Szeitz János - Este van

Este van, megint. Fáradt vagyok.
Örök nappalokban pihenni,
kerülni álmot, éjszakát most lenne jó.
Oly rövid a nappal és a fény.
És ti régtől élők éjszakái,
mulandóságot jámbor lelkeknek
kegyesen kiszolgáltatók,
a fényt keresőknek nem adtok
nyugalmat, éji békébe menekvést,
sem újjá ébredésre reményt.
Szerelmek rejtője, ifjú éjszakák,
s a magány békéjét oltalmazók,
ti voltatok az élet örökkévaló ígérete,
s bennetek tisztult meg a lélek,
már nincs más ígéret tőletek,
csak az enyészeté?
Sok a dolgom még, várjatok!

Ady Endre - Az élet

Az élet a zsibárusok világa,
Egy hangos vásár, melynek vége nincs.
Nincs semmi tán, melynek ne volna ára,
Megvehető akármi ritka kincs.
Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak
Kufár lélekkel hasznot, üzletet;
Itt alkusznak, amott már áll a vásár,
A jelszó mindig: eladok, veszek!...

Raktárra hordják mindenik portékát,
Eladó minden, hogyha van vevő:
Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság,
Rajongás, hit, eszmény és szerető.
Aki bolond, holmiját olcsón adja,
Az okos mindig többet nyer vele,
A jelszó: egymást túl kell licitálni,
Ádáz versennyel egymást verve le!

A szív az üzlet leghitványabb tárgya
S eladják mégis minden szent hevét.
Akad vevő rá, egymást licitálja,
Hogy a holmit atomként szedje szét.
Folyik a vásár harsogó zsivajban,
Az egyik kinál, másik meg veszen,
Csak néhol egy-egy végképen kiárult,
Kifosztott lélek zokog csendesen.

Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben,
Bolondok bizton, balgák szerfelett,
Eddig az ő példájukat követtem,
Ezután én is másképpen teszek,

Lelkem, szívem kitárom a piacra,
Túladok én is minden kincsemen...
...De nincs erőm ily nyomorulttá válni,
Óh, nincs erőm, én édes Istenem!...

Bató Boglárka - Egyedül

lelkemben tél van
fázósan bújok össze
ma önmagammal.

Demján Irén Írisz - Szirmok

Nyiss ablakot
Talán a Nap most rád ragyog
Lehulló szirmok, íriszek
Egekbe látó szép szemek
Nyiss ablakot
Talán a Nap most rád ragyog
Színes pillanat, illatgomoly
Csokorba kötött mosoly

Tóth Árpád - Isten oltó-kése

Pénzt, egészséget és sikert
Másoknak, Uram, többet adtál,
Nem kezdek érte mégse pert,
És nem mondom, hogy adósom maradtál.

Nem én vagyok az első mostohád;
Bordáim közt próbáid éles kését
Megáldom, s mosolygom az ostobák
Dühödt jaját és hiú mellverését.

Tudom és érzem, hogy szeretsz:
Próbáid áldott oltó-kése bennem
Téged szolgál, mert míg szívembe metsz,
Új szépséget teremni sebez engem.

Összeszorítom ajkam, ha nehéz
A kín, mert tudom, tied az én harcom,
És győztes távolokba néz
Könnyekkel szépült, orcád-fényü arcom.

Zsefy Zsanett - Valami hiányzik belőlem

Kerestem gömbölyű éjben,
széteső estékben,
fűszál hegyén, ringó harmaton.
Beleköltöztem, de
értetlen hajoltak rám
didergő hajnalok.

Karnyújtásnyira voltak
fényt-csorgató füzekbe
öltöző nappalok,
de valami mindig
visszatartott, hogy
szívekbe nőjek időtlenül.
Bimbó helyett rólam csak
tüskéket törtek.

Valami hiányzik belőlem.

Derű, fájdalom, hegek,
sóhajok vibrálnak bennem,
s én érzésekre mégis szomjasan,
már gyökértelen töltöm be a teret.

A világ, hogy lehet,
hogy nélkülem is kerek?

Bíbor Kata - Hallod-e még,...

Hallod-e még, mit a tegnapok súgtak,
azt az édes borzongást, mikor csiklandott füledbe
lehelet újra, megint és újabb
vallomásba pólyált, hogy szótalan üzenje,
mit nem hittünk el a bennünk tudatlannak
(s míg halóvá gyengültek a sosem akartak)
a tudással nagyobbra nőtt ereje,
szavakká állt össze,
bolyhos gombolyaggá,
puhán gurult kezemből kezedbe
kaptad, tartottad magadnál:
én voltam benne,
s ha most szólni kellene,
ajkamból ajkadba lehelve újra és megint:
egy szó vagyok
érzed-e?

Szalóki Sándor - Tavasz

Illatoktól terhes,
Huncut, tavaszi szél
Arcom simogatva
Szerelemről mesél.

Találkozásokról,
Beteljesült csókról,
Örömteli táncról,
Becézgető szóról.

Meséjét hallgatva
A szemem felragyog,
Vén szívem vidáman,
Mint régen, úgy dobog.

Gyere, szép kedvesem,
Gyere, kicsi párom,
Édes csókjaidat,
Ölelésed várom.

Komáromi János - Álmodj tovább

csak álmodj tovább
álmodd, hogy léted során
van még szó
mit nem mondtak el...
van még hang ami
felemel és van még
hely ahova elérhetsz...
mert ez az élet
mindig mást akar
a fej, a kar és a láb...
de Te ne add ezután
alább, hiszen ember lehetsz
és legalább előre
mehetsz, ha érzed
maradni már nem lehet

csak álmodj tovább
álmodd, hogy a verejték
gyöngyökké válik izzadt
testeden és amikor zuhansz
senki nem nevet elesteden
kereszted válladba mélyed
és érzed újra
az élet súlyát...
rád nevet, kit sohase
láttál és eléd jön
a legszebb érzés
amire annyira vágytál
és átölel, magához húz
szorosan és nem enged el
és akkor majd EGY leszel
egy a MIND közül
aki a Földre költözött
és így lett áldott
vagy még inkább
őrjöngve vágyott... üldözött

Boda Magdolna - (csönded vagyok)

dalod és táncod lennék
reggeli zöld-arany
kisszoknyában elsuhanó
téged üdvözlő tánc
mezítelen karral
és szívvel
ágyadba virágot hajító
s lennék én
déli polkád
vörösen lobbanó
mosoly mögül
felcsillanó
csókod
is lennék
és este
lennék neked a
szikrázó sejtelem
pergő vágy
aranypénzes sárga ruhám
fekete tüll lobogó selyem
bokámon holdfény
csípőmön kezed
szoknyám ráncából szerelem hull
eléd öledbe köréd szerteszét
lennék dalod és táncod

de csak éjféli csönd vagyok
és az éjféli csöndedben telis tele kétség          

Zsiga Lajos - Az utolsó dal

egy utolsó dalt hadd játsszak el néked
mintha testem hegedű lenne
lelkem húrjain fagyos kezével
a vonót az élet rongyossá tépi széjjel
de még megfeszítem leengedett húrjaim
még a nagy szimfóniát el kell játszani
felverni a világ csendjét
mert egy költőnek meg kellett halni

egy utolsó dalt hadd játsszak el néked
hol a hegedű mellett angyalok énekelnek
dúdol a kórus mint hullámok a partra érve
fáradtan de újra meg újra visszatérve
nem sercen papíron a toll minden elfogyott
az idő meg sem torpan csak tovább oson
mikor lázad az a rengeteg gondolat
a tintával leírt fehér papíron

egy utolsó dalt hadd játsszak el néked
azt mikor a szavak lágyan táncra kértek
repítve egekbe túl a világon a végtelenbe
azt mikor öledbe rejtették könnyes arcukat
a világért sírtak de nem hallotta senki hangjukat
árvák lettek verseid ők is mint jó magad
ne várjatok a szélre mi majd magával ragad
ezernyi verset fúj a szél s lehullnak ők is
mint ősszel az elszáradt falevél

Bálint Lea - Boldogságom erdeje

Ma egész nap csak téged szerettelek.
Közben firkáltam, olvastam,
egy legyet is fogtam
a görögdinnyén,
de eleresztettem.

Ma egész nap csak téged szerettelek.
Fürödtem a folyóban,
feküdtem a napon,
és homokot csurgattam
az ujjaim közt.

Egy táskarádió rém dolgokat kiabált,
de a biciklista elszáguldott vele.
Ma egész nap csak téged szerettelek.
Szívemben tisztaság volt és béke.

Gyulai Pál - Nem vagy te legszebb...

Nem vagy te legszebb a világon,
Tán oly szép sem, mint képzelem,
De nékem érted szép az élet,
És boldogság a szerelem.
Mért lennél szebb, mért lennél legszebb?
Hisz akkor nem volnál enyém;
Csak szemed gyúlaszt, arcod bájol,
Csak tégedet szeretlek én.
A szép arc, mint tavasz virága,
Alig virul, hervadni kezd,
Csak egy szépség van, mely sirig tart,
Mit érzésünk másokra fest.

Szeitz János - Vidám dalt szeretnék

Vidám dalt szeretnék énekelni veled,
Együtt kószálni jókedvű városokban,
Látni életmámorától csillogó szemed
S együtt feledni kába múltunk bánatát.

Messze szállni, kedvesem, szép lenne veled,
A hajnal friss örömével szállni át
Derűs századok, hegyek, tengerek felett,
S együtt feledni kába múltunk bánatát.

Egy csöndes szobában együtt lenni veled,
Öledbe hajtani fejem, míg egymásban
nyugtot lel szemünk, ébren élni álmaink,
S együtt feledni kába múltunk bánatát.

Reményik Sándor - Akarom

fontos ne legyek magamnak.

A végtelen falban legyek egy tégla,
Lépcső, min felhalad valaki más,
Ekevas, mely mélyen a földbe ás,
Ám a kalász nem az ő érdeme.
Legyek a szél, mely hordja a magot,
De szirmát ki nem bontja a virágnak,
S az emberek, mikor a mezőn járnak,
A virágban hadd gyönyörködjenek.
Legyek a kendő, mely könnyet töröl,
Legyek a csend, mely mindíg enyhet ad.
A kéz legyek, mely váltig simogat,
Legyek, s ne tudjam soha, hogy vagyok.
Legyek a fáradt pillákon az álom.
Legyek a délibáb, mely megjelen
És nem kérdi, hogy nézik-e vagy sem,
Legyek a délibáb a rónaságon.
Legyek a vén föld fekete szívéből
Egy mély sóhajtás fel a magas égig,
Legyek a drót, min üzenet megy végig
És cseréljenek ki, ha elszakadtam.
Sok lélek alatt legyek a tutaj,
Egyszerű, durván összerótt ladik,
Mit tengerbe visznek mély folyók.

Legyek a hegedű, mely végtelenbe sír,
Míg le nem teszi a művész a vonót.