A felleg zsákja pattan,
víz csurran és riadtan
órjási hangya fut.
Villámok tőre surran
dörgés dörög le túlnan,
de máris kékbe hull.
A záporfelleg öccse,
földönfutó ködöcske
a sárban hentereg.
Napfény lehellget rája,
megég apró ruhája
s pucéran füstölög.
A földre ázott, fényes
levél alatt szemérmes
szamóca bujdosik.
Gödörbe gyűlve néhol
kis tócsa bugyborékol
és tudja, meddig él.
S ki tudja, meddig élek?
lebbenj csak könnyű ének,
vidám lehelletem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése