Kormányos Sándor - Árnyak

Rád fonódó éjszakádban
foglya vagy a csendnek,
sóhaj-arcú néma árnyak
gyűlnek össze benned.
Gyötörnek, s te sírni fogsz
könnytelen szemekkel,
és beléd mar a félelem,
hogy nem lesz újra reggel.