Adj oda mindent, égesd el magad,
mutasd meg az összes
kagylóba zárt titkodat.
Kitárt karjaid közzé feszítsd az éji eget,
úgy keress közös csillagképeket.
Homlokodon hozz egy csillagot,
nézzétek együtt, hogyan ragyog
és fejtsd meg a szél mit dúdol
a kék hegyeken túlról.
Zúzd össze az időt
és mikor szilánkokra tört,
vegyél egy végtelen darabot,
tekerd körétek, mint egy szalagot.
Óceán mélyéről felhozott
titok-gyöngyeid fűzd láncra,
úgy akaszd a nyakába.
A végén, mikor már nem marad semmi,
lelkedet kell lábaihoz tenni.
Ha lehajol és érte nyúl,
fogd a kezét.
Nézd, szótlanul.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése