Nyitott tenyeremen nyújtózik a csend
barázdált, fáradt arcát felém fordítja
gurulnak a percek, mint gyöngyök szerteszét
fájdalomba préselődött az érted síró hangja.
Elcsitult az est ujjaim között
vágyok lepihenni erős vállad ívén
elaludt a szó és pilláim mögött
vérszín vágyaimmal az alkony együtt pihen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése