Megérkezett a tél,
a dermesztő hideg,
egyre gyakrabban fest
rózsákat az arcomra,
a deres tájon nem
pihen már hajnalonta
a szivárványszikra.
De mégis felhő szárnyán
érkezik hozzám
a szivárványpermet,
lelked színei azok,
amelyek felém igyekeznek,
és gyönyörűvé festik
sivár, dermedt életkedvemet.
Bizony, jó így élni,
tudni, érezni,
hogy értem morajlanak
a szerelem tengerének
hatalmas hullámai,
hogy szívem partjához
hozza el szíved
szerelmes dobbanásait...
Igen, jó így élni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése