Mi fájna jobban, mintha nem fáj semmi,
ha a táj, akár a megfagyott zene,
az ébredését sincs kedv észrevenni,
hol akácsoron a szél csak bút feledt.
Mi fájna, ha már jégbe zárt világunk,
a szívünkön dermedt sok szimfónia,
s már napközelben oldja égre álmunk'
anyánk őszbe vegyült kékítő haja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése