2017. november 3., péntek

Fittné Szilvássy Ildikó - Átlátszó kövek


 
Kagylóhéjból tört ágyon fekszem,
szétsodort álmok a vánkos alatt.
Telesírtam éjjel a hajamat,
csont az ingem horpadt mellemen.

Keserű a csók, mint a buborék,
szűkös torkomban pattog és ég.
Látod már nincsen kezünk és szánk
Átlátszó kövek hullanak ránk.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése