Tengernyi széles rónaságon baktatok,
s előttem lebegő árnyként vezet egy délibáb...
Tengernyi széles pusztában barangolok...
szemem előtt ég egy vakító, gyönyörű láng.
Él valami, mint égő csipkebokor,
mely szavával igazán hozzám szól...
Él s tűzvarázzsal engem megláncol...
s léptemet vezeti hozzád - mert nekem jó.
Mennék töviseken át, melyek szúrnak,
gyötörnek, vágnak, sebeket ejtenek...
Mennék feléd égő lángtengeren s haboknak
fojtó örvényén át, mit adnak tengerek...
Mennék zúgó rianásokon, vad zuhatagon,
átkelnék száraz, gyötrő, szomjas sivatagon...
Mennék feléd, hozzád akár fájó kínokon...
de megérkeznék egy lángoló hajnalon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése