Valahogy elkerül az álom,
már nem lelem, nem találom!
Éberen nézem a fellegeket,
a vonuló, fekete seregeket!
Néha megcsillan egy csillag,
felragyogva mutatja az utat!
Hirtelen sötétségbe veszik,
aztán már három, ami előtűnik!
Lassan egyre többen lesznek,
bevilágítják a bársonyos eget!
Lelkembe is nyugalom költözik,
elveszett álmom lassan megérkezik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése