Tóth János - Elmosódó emlékek

Pára terül szét az ablak üvegén
homályba vész mögötte a táj,
ujjam hegyével letörlöm könnyedén
s fénnyé lesz a sápadt félhomály.

De ha régmúltba nézek elmerengve,
szemem az idő ködét járja,
hiába fúj az emlékezés szele,
ritkul, de nem szűnik a pára.