Madarad kit kezemre adtál
mint gyenge pelyhest nálam hagytál,
hogy majd megnőjjön, kapjon szárnyra
megnőtt: most beborít az árnya.
Amikor erre választottál,
hogy vele megajándékoztál
tudhattam volna amit mára
nem rám gondoltál: a madárra.
Erdőt növesztettél körébem,
hogy madarad erdőben éljen,
biborbogyókat érlelsz érte,
hogy édes legyen estebédje
most szelet zúgatsz reggel-este,
hogy énekelni keljen kedve
madarad énekétől lángol:
alkony az égbolt közel s távol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése