Augusztusban, mikor enyhülnek az éjek,
csillagok hozzák az álmaink elénk.
Zuhannak, majd mikor szívünkig elérnek,
gyönyörű fényük a távolságba ég.
Ha szökik egy levél, követi a másik,
sárgára aszalva csillámló nyarunk.
Látod, minden szépség a föld felé vágyik,
mi mégis folyton az égre bámulunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése