Életem adott időt, hogy megtegyem
rendre a számvetést tettekkel, gondolattal.
Sem hasznomra, se káromra nincs,
az elhagyott múlt, ma már.
Aki elhagyott, megsirattam, mind.
És megkövettem, akit elhagytam,
aki nem hallgatott meg, magamban.
Csak úgy, mint más,
tisztes háznál szokás,
eltemettem halottaimat.
Élek magamnak, és nézem,
csodálom messziről a világot.
Megmaradt vágyaimat
csöndben elbocsátom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése