Távolba vágyódtam
álomtalan ágyból,
itt hagyni rozsdás rugókat,
keserűre sütött süteményt,
feledni fényette éveket.
Röppentem volna
vadgalambszárnyakon,
ezüst csillogással,
reményt élesztve,
gótikus magasságokba fel,
de nem tudlak elhagyni
Balaton, malom, tanya, alföld,
sietős röptű tavasz,
Nívea-illatú nyár,
indiánarcú ősz,
angyalfehér tél.
Ragaszkodom.
Keresem a helyem.
Egyszer egymás
fénymásolatai leszünk,
szánkban boldogsággal
ébredünk – s ugyanazt álmodjuk
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése