Hunyorgó sápadt csillagok
fényétől űzve átfutok
a bennem ziháló csend nyomán
terjengő sötét éjszakán.
Árnyak rohannak itt velem,
egyre növekvő félelem
borul fölém és mint a kés
hasít belém a rettegés.
Reszkető, űzött vad vagyok,
az éjszakákon átfutok
s gyötrődve lázas-céltalan
hajszolom tovább önmagam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése