I.
Jó, ha az ember már kora reggel rámosolyoghat
Napra, a szélre, az égre, virágra, világra, Terád
S visszanevetnek reggeli fények, barka, faág és
Visszanevet a Te szürke szemed rám, szürke virág.
II.
Víg ma a reggel. Nap kacagó szép képe kacsint
és tele szájjal rám nevet egy csöppnyi, buta felhő,
brüsszeli csipke a széle, fehér a ruhája, hiú rá,
lám, pocsolyának szürke vizében nézegeti.
Néni a sarkon újságot árul, furcsa a nap ma,
ő is nevet. Tán százezer évvel rám mosolyog.
Ó, tudom én, mi kacag ma a légben, hogy oka ennek
rózsám szép szeme, mely nékem ragyogott kora reggel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése